Zene: http://www.youtube.com/watch?v=V7OEC2a_43c

( Detty szemszöge )

Dawn bulija után, rögtön Chris lakásába mentem.
Kihasználtam az alkalmat mivel Chris, Damon-al, Alaric-al és Jeremy-vel a Grill-be ment.
Mikor a lakásához értem, rögtön kutatni kezdtem a holmija közt.

Tudtam, hogy ez nem jó dolog, hogy nem bízom meg teljesen Chris-ben.
De ennek ellenére folytattam a kutatást.
Először a szobájában kezdtem, az ágyánál a komódjában majd az asztalában.

Ezután a nappaliba mentem, de ott sem találtam semmit, csak úgy mint a konyhában.
Már majd nem abba hagytam a kotorászást, de megláttam a folyosó asztalán egy képet kilógni egy újság alól.
Levettem az újságot a képről, és teljesen letaglózott. Csalódás, és bánat öntött el.

Mila arca mosolygott vissza rám a képről. Mila igazat mondott, és én nem hittem neki.
Pedig igazat mondott, Chris egy gazember. Sírva fakadtam és a kanapéra dőltem.
Közben a képet szorongatva.

Pár perc elteltével rendbe szedtem magam és elhatároztam, hogy megvárom Chris-t.
Letöröltem az elmosódott sminkem, majd türelmesen vártam a kanapén üldögélve.
Egy vagy két óra telt el és a zár nyitódott az ajtóval együtt.

- Detty! Hát te? - mosolygott rám Chris.
- Beszélnünk kell! - mondtam érzelemmentes hangon.

- Valami baj van? - ölelt át aggodalmasan.
- Igen! - löktem el magamtól dühösen.

- Ez mi? - vágtam az asztalra a képet.
- Mila Dyer, az a lány akivel előtted jártam. - válaszolta.

- És miért van még mindig meg a képe? - kérdeztem már könnyes szemekkel.
- Nekem nincs meg! Fogalmam sincs honnan vetted! -mondta meglepetten.

- Mila mondta Dawn buliján, hogy nézzem meg a lakásodban hogy itt van e a képe. Megnéztem, és meg is találtam. - nyeltem egy nagyot.
- Fogalmam sincs hogy került ide. Esküszöm! - nézett a szemembe.

- Legalább ne hazudnál. - ráztam meg a fejem.
- Nem hazudok! Lehet hogy akkor tette ide amikor ide jött tegnap előtt. Az a nő őrült. - magyarázta.

- Tehát itt volt? - tettem ölbe a kezeim.
- Igen! De azonnal elzavartam. - lépett egyet felém.

- Nem tudok neked hinni Chris! - csuklott el a hangom.
- De Detty! Igazat mondok! Csak téged szeretlek! - megfogta az egyik kezem és össze fonta az újjainkat.

- Nem! Én....én így...ezt...nem tudok hinni neked! - húztam ki a kezem az övéből.
- Detty... ne csináld! - suttogta.

- Jobb lenne ha vége lenne, köztünk! -  jegyeztem meg halkan.
- Vége? - kérdezett vissza.

- Vége! Isten veled!- mondtam ki szomorúan.

Majd szempillantás alatt elillantam a lakásából, egyenesen haza felé......

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=7kIbsQPwxDQ

( Detty szemszöge )

Két hónap telt el Sanah halála óta. És azóta Elena egyre bezárkózottabb lett.
Jeremy elköltözött a Gilbert házból, Alaric-hoz mert nem bírta elviselni Elena viselkedését.
A barátait meg egytől egyig elvesztette Elena, még Damon-t is elüldözte maga mellől, pedig ő segíteni akart neki.
Olyan lett mintha csak emlék lenne számunkra.

Dawn születésnapja eljött. Caroline, Bonnie és persze én is lázasan készültünk a bulijára, amit a Salvatore Villában tartott.
Elena nem jött el, pedig Dawn őt is meghívta. Mindenki eljött a suliból, csak Elena nem. Hatalmas party volt.

- Szia Detty! - ölelt meg Dawn mosolyogva mikor beléptem a házba.
- Szia! Látom rengetegen eljöttek! - mosolyogtam vissza rá.

- Igen! Alig férünk el, pedig hatalmas a ház! - nevetett majd intett, hogy menjek csak tovább a tömegben.

Elindultam megkeresni Chris-t a tömegben, de egy fekete hajú ismeretlen lány állta el az utam.

- Óh szia! - nevetett rám, mintha rég ismernénk egymást, egy pohár pezsgőt szorongatva a kezében.
- Ne haragudj de én nem ismerlek! - mondtam neki kedvesen.

- Tényleg? Pedig a pasimmal jársz! - nézett rám hirtelen haragosan.
- Szerintem összekeversz valakivel! - jegyeztem meg még mindig udvariasan.

- Te vagy Detty, a Salvatore fivérek húga és Chris barátnője! - lépett közelebb hozzám.
- Igen! És te ki vagy? - kérdeztem most már én is mogorván.

- Mila Dyer vagyok! Chris barátnője! Vagy is voltam, mert miattad elhagyott. - jegyezte meg szemrehányóan.
- Nem hiszek neked, és különben is már régóta Chris-el járok. Eddig miért nem bukkantál fel? - kérdeztem Mila-tól.

- Mert most döntöttem el hogy vissza szerzem. Mivel tudom, hogy még engem szeret, és megbánta hogy elhagyott miattad. - vágta a szemembe.
- Ez nem igaz! - ráztam meg a fejem.

- Ő nem ezt mondta, tegnap! - mosolygott elégedetten.
- Nem hiszek neked! - mondtam határozottan.

- Oké! És ha bebizonyítom? - kérdezte játékosan.
- Nem tudsz olyat mondani amit elhinnék. - válaszoltam.

- Van egy régi képe rólam. Nem tudom hová tette de azt mondta hogy még meg van neki! Valahol. - közölte velem.
- Mondtam már, hogy nem hiszek neked. - töröltem meg a szemeimet.

- Csak keresd meg a képet! Ha megtalálod akkor tudni fogod, hogy nem hazudtam. Mit veszíthetsz? - kérdezte Mila.
- Rendben! De tudom, hogy nem találok semmilyen képet! - jegyeztem meg zaklatottan.

- Azért ne légy magadban ennyire biztos! - Mila a kezembe nyomta a poharát, majd elillant.

Nem szóltam semmit, senkinek. Nem akartam Dawn buliját elrontani, ezért úgy tettem mint ha semmi sem történt volna.
Élveztem a bulit és szórakoztam. De magamban féltem, hogy talán Mila igazat mondott! .........................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=XYI_vUIO5OE

( Elena szemszöge )

Egy hete volt Sanah temetése. Azóta Detty, Dawn, Caroline és Bonnie minden idejét velem töltötte.
Dawn még a suliba is beiratkozott, hogy velünk legyen. Kedves lány és nagyon jó barátnőnk lett.
Mindannyian sajnáltak, de engem ez zavart, mert túl akartam magam tenni ezen a nehéz időszakon,
de akár hányszor rájuk néztem sajnálat tükröződött a szemükből.

- Elena! Elkésünk az iskolából! - szólalt meg Jeremy, aki szintén a nyomomban volt azóta.
- Mehetünk! Én kész vagyok! - válaszoltam szomorúan, majd indultunk is.

Már az iskola parkolójában vártak a lányok, Detty, Bonnie, Caroline és Dawn.
- Szia Elena! - mosolygott Detty.
- Hello! - nyögtem ki nagy nehezen egy szót.

- Minden rendben? - kérdezte Caroline.
- Igen! - hazudtam majd az iskola ajtója felé indultam.

- Van kedved ma eljönni velünk a Grill-be? - kérdezte Bonnie, követve a többikkel.
- Nem! Majd máskor! - ráztam meg a fejem.
- Pedig jót tenne ha kimozdulnál egy kicsit. - jegyezte meg Dawn.

- Nem! Nekem tudjátok mi tenne jót? Az ha végre békén hagynátok. - megálltam és szembe fordultam velük.
- Elena! Mi csak segíteni akarunk! - mondta Detty.

- De nem kell! Nincs rá szükségem! - keltem ki magamból először.
- Jó, ha nem akkor nem! - nézett rám kedvesen Caroline.

- Hagyjátok már abba! - parancsoltam rájuk rossz kedvűen.
- De mit? - szólalt meg megint Bonnie.

- Ezt! Hogy mindent elnéztek nekem! És kedvesek vagytok, meg folyton a nyakamon lógtok. - soroltam egyre dühösebben.
- Te is tudod, hogy nem ránk haragszol Elena. - nézett a szemembe Detty.

- De igen Detty! Mert megfojtotok ezzel az állandó kedvességgel és törődéssel! - válaszoltam.
- Mert szeretünk téged! De úgy tűnik, hogy te ezt nem tudod értékelni! - mondta Caroline.

- Caroline! Érthető, hogy Elena most nincs jól. - szólt rá Dawn.
- Én megértem. - válaszolta Caroline, majd rám nézett.

- Ideje lenne felfognod Elena, hogy Sanah meghalt. És ideje túllépned. Nem fognak örökké sajnálni téged. - vágta a szemembe majd ott hagyott minket.
- Gyertek mi is menjünk! - mondta halkan Bonnie, Detty-nek és Dawn-nak, akik szó nélkül követték.

Egy pillanatig néztem ahogy elmennek. Majd elégedettség töltött el, hogy végre egyedül lehetek......

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=FVs55XkYzls&feature=player_embedded

( Elena szemszöge )

Miután Sanah örökre lehunyta a szemét, megjelent Detty, Jeremy és Dawn.

- Elena! Siettünk ahogy tudtunk! - mondta Detty felém sietve.
- Sanah meghalt! - közöltem halkan, mire mind a hárman rám meredtek.

- Nagyon sajnálom! - ölelt meg Detty, Jeremy még Dawn is.
- Damon és Bonnie hamarosan magukhoz térnek. Sanah-nak hála. - néztem rájuk üveges tekintettel.

- És te jól vagy? Már mint fizikailag? - kérdezte kedvesen Detty.
- Igen! - válaszoltam, majd megláttam, hogy Damon és Bonnie megmozdult.

- Bonnie! - szólalt meg Jeremy és ölelte magához Bonnie-t.
- Damon! - ölelte és, csókolta Dawn aggodalmasan.

Én meg csak néztem őket, a testvérem mellett kuporogva. Pár perc múlva Detty tanácsára elindultunk haza.

( Egy hét múlva )

Eljött Sanah temetésének napja, és én nem akartam ezt végig csinálni. Anyuék után, Jenna néni és most  Sanah.
Túl sok embert veszítettem már el aki fontos volt számomra. Ráadásul most egyedül voltam, hiszen Sanah az én testvérem volt.

A temetésre sokan eljöttek. De számomra az volt a legfontosabb, hogy a barátaim eljöttek. Detty, Chris-el az oldalán mellettem állt, Jeremy Bonnie-val, Caroline Tyler-el,  Alaric  Eysan mellett, mivel egy ideje már egypárt alkotnak. Dawn pedig Damon kezét fogta. Csak én álltam egyedül, teljesen elveszve. Magányosan!

A temetés után a házunkban volt a búcsúztató ahol mindenki részvétet nyilvánított, de én nem akartam ott lenni. Mindenkinek azt mondtuk, hogy baleset érte Sanah-t, és ezért úgy éreztem hogy nem méltó hozzá ez a temetés. Hiszen ő feláldozta magát, egy barátjáért és azért akit szeretett. Én meg csak bolyongtam a tömegben, a saját házamban, idegenként.

- Nyugodtan pihenj le ha gondolod Elena! Majd Caroline, Bonnie meg én tartjuk a frontot. - ajánlotta Detty.
- Köszönöm! - mondtam hálásan majd felmentem a szobámba.

Eldőltem az ágyamon az emlékeimbe menekülve, majd valaki kopogott, és már nyílt is az ajtó.

- Nincs szükséged valamire? - kérdezte Damon, becsukva maga mögött az ajtót.
- Nincs! Köszönöm! - válaszoltam miközben felültem az ágyon.

- Rendben! Akkor nem zavarlak! - fordult az ajtó felé.
- Várj! Nem maradnál egy kicsit? - kérdeztem halkan.

- De, persze! Ha szeretnéd! - sétált felém majd leült mellém.
- Köszönöm, hogy itt vagy! - öleltem meg Damon-t a könnyeimmel küszködve.
- Nincs mit! - ölelt magához, én pedig eldőltem és a fejem az ölébe hajtottam.

Damon közelsége megnyugtató volt, és azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat..........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=n5LJWG-sQys

( Sanah szemszöge )

Elena értetlenül meredt rám, de én már tudtam hogy mi következik most.

- Tudom, hogy Damon és Bonnie meghalt. De én megváltoztatom a dolgokat. - mondtam határozottan Elena-nak, majd Bonnie testével együtt vissza tértünk a kisházhoz ahol Damon feküdt holtan.
Letettem Bonnie-t Damon mellé majd Elena-ra néztem.

- Újra élni fognak Elena. megígérem! - néztem a nővérem szemébe.
- De hogy? - kérdezte hitetlenkedve.

- Majd meglátod, de előtte beszélnem kell a boszorkány lelkekkel! - válaszoltam neki, majd próbáltam kapcsolatba lépni a boszorkányokkal.

Pár perc múlva már a boszorkányok közt voltam. Megtudtam, hogy, hogyan hozzam vissza Damon-t és Bonnie-t az élők közé, valamint azt is, hogy mi lesz ennek az ára.

- Elena! Készen állok! - szólaltam meg magamhoz térve.
- De Sanah! Bonnie varázslatainak is volt ára! A tiéd mi? - kérdezte aggódva.

- Ne aggódj Elena, nem nagy ár az életükért cserébe! - mosolyogtam.
- Biztos? - faggatott tovább.

- Biztos! - válaszoltam.
- Jó akkor mit tegyek? - kérdezte Elena segítőkészen.

- Csak ülj le, oda a sarokba! - néztem oldalra majd Damon és Bonnie teste fölé hajoltam, térdre ereszkedve.

Mondani kezdtem a varázsigét, ami vissza hozza a barátnőmet Bonnie-t, és azt a férfit akit szeretek, Damon-t.
Az erőm átjárta a testem és az övékét is, és tudtam hogy sikerülni fog. Az árát pedig csak én tudtam.

Mikor végeztem, gyenge voltam, lassan Elena-hoz sétáltam és megfogtam a kezét.
- Sikerült Elena! - mondtam halkan, erőtlenül.

- Köszönöm! De te jól vagy? - aggodalmaskodott megint.
- Ne aggódj miattam. Éld végre az életed és ígérd meg, hogy boldog leszel.- kértem kedvesen majd egyensúlyomat vesztve a földre rogytam.

- Sanah! Mi a baj? Miért mondasz ilyeneket? - ölelt magához Elena.
- Csak szeretnék elbúcsúzni, úgy hogy tudjam te jól leszel. - mosolyogtam halványan.

- Elbúcsúzni? Sanah! Mi volt a varázslat ára? - kezdett világos lenni számára minden.
- Az életem! Ami, mint már mondtam nem nagy ár az övékért. Bonnie-nak átadtam minden erőm, így még erősebb lesz. - közöltem egyre gyengébben.

- De miért Sanah? Miért? - szorított magához Elena.
- Mert szeretem Damon-t és nem tudok úgy élni, hogy ő nincs itt. De ő viszont tud nélkülem élni. - válaszoltam Elena-nak.

- Ne Sanah! Ne hagyj itt! - zokogott Elena.
- Elena! Damon szeret téged és a barátaink is. Majd ők vigyáznak rád helyettem is. - vigasztaltam.

- De te vagy a testvérem! - ölelt magához megint.
- És az is maradok! De neked boldognak kell lenned Damon-al. - jelentettem ki.

- De.. - kezdte el, de közbe vágtam.
- Nincs de! Ígérd meg Elena! - kértem ismét.

- Nem tehetem! - válaszolta.
- Kérlek! - néztem a szemébe.

- Rendben! Megígérem! - esküdött meg végre.
- Köszönöm! És ne feledd hogy szeretlek! - mondtam majd elhagyott a maradék erőm is és örök "álomra" hunytam a szemem......

Foly.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=USR3bX_PtU4

( Elena szemszöge )

Miután Bonnie holtan rogyott össze, Stefan is megindult utánunk. De a fák közül egy alak lépett ki.
S ahogy közeledett felénk, tisztán láthatóvá vált, hogy ki az.

- Sanah! - rezzentem meg.
- Hát ti sosem fogytok el? - szólalt meg Beth gúnyosan.

- Tedd le Elena-t! - parancsolta Sanah, Ray-nek olyan határozott magabiztossággal, amit még sosem láttam tőle.
- Ti mind megőrültetek?- suhant Stefan fenyegetően Sanah felé.

- Nem Stefan, te őrültél meg ha azt hiszed hogy meg tudsz állítani. - válaszolta Sanah.
- Beth tedd a dolgod! - mondta Klaus sürgetően.

- Ne fáradj Klaus, a kis boszorkádnak nincs ereje! - fordult Sanah, Klaus felé.
- Mi? - ijedt meg Beth, majd az erejét próbálta használni, mind hiába, mert úgy volt ahogy Sanah mondta.

- Ezt, hogy csináltad? - kérdezte Klaus, Sanah-tól.
- Leblokkoltam az erejét. Nem gondoltad, hogy csak úgy ide jövök? - kérdezte Sanah dacosan.

- Akkor is meghalsz! - mondta Stefan majd megragadta Sanah-t.
- Stefan, ne! - sikítottam fel.

Pár pillanattal később azonban, Stefan fájdalmas üvöltéssel a földre térdelt, a fejét két keze közé fogva.
- Elég! Hagyd abba! Elég! - üvöltötte kínkeservesen.

- Tedd le Elena-t! - parancsolta Sanah megint Ray-nek.
- Ray, tedd le! - mondta megadóan Klaus.

- Igen! - engedelmesen bólintott Ray, majd le tett a földre, én pedig Sanah-hoz futottam.
- Tűnjetek el Klaus! Mindannyian! - mondta Sanah, közben még mindig Stefan-t kínozva.

- Elmegyünk egy időre Mystic Falls-ból! - egyezett bele Klaus.
- Helyes! - bólintott Sanah, és abba hagyta Stefan kínzását.

- Te........- kezdte Stefan, Sanah felé rohanva, de ő egy laza mozdulattal arrébb lökte.
- Ideje indulnotok, Klaus! És vidd a csicskásaidat is! - jegyezte meg Sanah, majd Klaus a többiekkel együtt eltűnt az erdőben.

- Jaj, Sanah! Annyira örülök hogy itt vagy! Köszönöm! - öleltem meg erőtlenül.
- Még nincs mit! A neheze még csak most jön! - válaszolta komoly tekintettel.

Én pedig nem értettem, hogy mire céloz!..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=PVFr_u1pWyM

( Elena szemszöge )

Futottam, futottam és csak futottam, be az erdő legmélyébe. De egyszer csak megtorpantam.

- Bonnie? Mit keresel itt? - kérdeztem riadtan.
- Elena! Megint ugyan azt álmodtam amit a múltkor, amit meséltem nektek, és itt ébredtem fel. - válaszolta nyugtalanul.

- Bonnie! Bonnie! Az álmod..- dadogtam zokogva.
- Mi van az álmommal? - kérdezte ő is zaklatottan.

- Az álmod valóra vált. - böktem ki erőtlenül.
- Mi? - nézett rám könnyes szemekkel Bonnie.

- Láttam Bonnie, láttam ahogy megöli Damon-t. - zokogtam tovább majd futni kezdtem Bonnie-val együtt.
- Elena, tudod hogy mi lett az álmom vége? - kérdezte mögöttem futva.

- Bonnie az nem történhet meg, nem halhatsz meg te is! - álltam meg egy pillanatra hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem tudok ellene mit tenni Elena. Annyira sajnálom Damon-t is és ezt az egészet de nem vagyok elég erős! - zokogott Bonnie is.

- Menekülj el Bonnie! Most! - mondtam komolyan de már késő volt. Klaus, Stefan, Beth és Ray lépett ki a fák mögül.
- Elena! - húzódott közelebb hozzám Bonnie.

- Csak nem gondoltad komolyan, hogy elfuthatsz előlünk? - nevetett Klaus.
- Ray, fogd meg Elena-t és hozd! - szólalt meg Beth, majd Ray elindult felém.

- Nem viszitek sehová Elena-t! - állt elém Bonnie.
- Bonnie ne! - suttogtam.

- Beth foglald le a kis örökmozgó Bonnie-t, Stefan te meg öld meg! - parancsolta Klaus.
- Ne ne kérlek Klaus ne! - könyörögtem.

- Ray hozd Elena-t, Stefan, Beth ti tudjátok a dolgotok. - szólalt meg ismét Klaus nem törődve a könyörgésemmel.
- Örömmel! - mosolygott Beth, majd valami varázsigét motyogott.

- Tegyél le! - sikítottam mikor Ray felkapott a vállára és elindult Beth és Klaus után.

De nem törődött velem senki, vissza néztem és láttam, a mozdulatlanná dermesztett barátnőm könnyeit.
Majd Stefan kezét ahogy , kitépte Bonnie szívét, pont úgy ahogy Damon-ét. Nem kaptam levegőt a látvány miatt,
olyan volt mint ha az én szívemet tépte volna ki. Könnyeimmel az arcomon csak a nevét tudtam kimondani.
- Bonnie!.............

Folyt.Köv.