Zene: http://www.youtube.com/watch?v=suPlYwJ3YvM

( Alaric szemszöge )

A Mystic Grill teraszán ittam a kávémat és figyeltem az embereket. Irigység volt bennem, hogy ők élhetik a szokványos, boldog életüket,
nekem meg mindkét szerelmem vámpír lett aztán meghaltak. Szomorú, magányos, megkeseredett ember lettem.

- Jó napot! Csatlakozhatunk? - jelent meg a semmiből hirtelen egy szőke hölgy majd követte őt egy másik nő és Seth.
- Gondolom nincs választásom! - mondtam udvariatlanul, miután már leültek az asztalhoz.

- Nem szeretnénk zavarni a nyugalmát! Csak beszélni szeretnénk önnel! Én Eysan vagyok ő Olivia, ő pedig az öcsém Seth. - mutatkozott be a szőke hölgy.
- Seth-hez már volt szerencsém! Én Alaric vagyok, de gondolom ez nem új információ! - jegyeztem meg majd beleittam a kávémba.

- Nézze Mr. Saltzman! Mi segíteni akarunk, nem mi vagyunk a rosszak. - szólalt meg Olivia.
- És tőlem mit akarnak? - kérdeztem ezúttal kedvesebben.

- Azt szeretnénk ha ön nem venne részt ebben a dologban! - válaszolta Eysan.
- Tessék? - kérdeztem vissza ismét barátságtalan hangnemben.

- Nincs szükségünk koloncra, és felesleges áldozatokra. - szólalt meg Seth.
- Seth! Kérlek! - szólt rá az öccsére Eysan.
- Mr. Saltzman, ön ember és Elena szerettei közé tartozik. Mi pedig óvni szeretnénk. - folytatta Olivia.
- Tehát azt várják tőlem, hogy hátradőlve várjam a végkifejletet? - kérdeztem felháborodottan.

- Azt kérjük öntől, hogy maradjon a háttérben! - szólalt meg ismét Eysan.
- És ha azt mondom,hogy nem? - néztem a szemébe.

- Azt nem akarod megtudni! - hajolt közelebb Seth.
- Olivia! Elkísérnéd Seth-et, hogy lenyugodjon, én majd megbeszélem ezt Mr. Saltzman-al. - mondta Eysan fegyelmező tekintetet vetve Seth-re.
- Persze! - válaszolta Olivia kedves mosollyal majd Seth-el együtt távoztak.

- Látom ön a főnök! - jegyeztem meg gúnyosan.
- Igen! Mivel én vagyok a rangidős. Klaus után én születtem, majd Elijah és utána Seth. - mesélte Eysan.

- Akkor már értem miért ilyen hisztis a kedves öccse. Nehéz lehet a legkisebbnek lenni. - gúnyolódtam tovább, bár ez nem volt szokásom.
- Térjünk inkább vissza a témához. - reagált nyugodtan a mondandómra.

- Oké! De ahhoz csak egy mondatot fűznék. Még pedig azt, hogy nem teszem meg amit kérnek. Segíteni akarok. - mondtam komolyan.
- Rendben van! Azt csinál amit akar, de ez az ön felelőssége, ha baja esik mi nem tudjuk megvédeni, hiába ígértük meg Elena-nak. - nézett rám komoly tekintettel.

- Nem kértem, hogy védjenek meg! - vágtam rá válaszként.
- Ön tudja! - rántotta fel a vállát.

- Viszont látásra! - köszöntem el jelezve, hogy menjen el.
- Köszönöm, hogy türelmes volt! Viszlát! - mosolygott kedvesen majd elment.

Miután Eysan elment, csak rá gondoltam. Még sosem láttam ilyen határozott, komoly, türelmes, kedves és gyönyörű nőt.
Megbántam, hogy udvariatlanul és hülyén viselkedtem vele. És már alig vártam, hogy újra lássam.
Lehajtottam az utolsó korty kávém majd én is távoztam a Grill-ből..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=0G3_kG5FFfQ&ob=av2e

( Detty szemszöge )

Elena-tól egyenesen Damon-hoz jöttem. Egyedül üldögélt a nappaliban, mint ahogy azt
mostanában szokta. A bátyám lett a legártatlanabb lény a világon, mióta Stefan elment.

- Szia bátyus! - öleltem meg.
- Szia! - köszönt vissza magához szorítva.

- Volt ma itt Chris? -kérdeztem puhatolózva.
- Nem! Nem volt! - válaszolta Damon. Aminek örültem.

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem lehuppanva mellé.
- Most kérdeztél. De igen kérdezz csak. - nevetett.

- Sanah miért rohant el sírva múltkor? - érdeklődtem.
- Azt mondta szeret. Én pedig megmondtam neki, hogy én nem viszonozom úgy ahogy ő szeretné és megérdemelné. - válaszolta.

- Mert Elena-t szereted? - kérdeztem meg de tudtam a válaszát.
- Igen. De miért? - kérdezte gyanakvó tekintettel.

- Nem fogok neked hazudni, ezért kibököm amit akarok. - mondtam teljes komolysággal.
- Igen! - nézett a szemembe Damon és láttam rajta az aggodalmat.

- Elena-tól jöttem ide. Egy komoly és nehéz beszélgetésen vagyok túl vele. Megkérdeztem tőle,
hogy mit érez irántad. Azt mondta szeret téged, de nem lehet veled mert Stefan-t is szereti. - meséltem szomorúan.
- Detty! Ezzel ne zaklasd Elena-t! Én megértem őt, és elfogadom a döntését. - reagált higgadtan a mondandómra.

- Nem! Nem Damon! Ezt fejezd be!  - álltam fel mellőle hirtelen ingerülten.
- Mit? - nézett rám kétségbe esve.

- Ezt! Ez nem te vagy Damon! Árnyéka sem vagy a régi önmagadnak. Hol van az élet vidám bátyám? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Detty! Meg kell értened. - ölelt meg vigasztalón.

- Nem Damon te értsd meg, hogy sosem lehetsz Elena-val, mert ő nem akarja. Lépj túl rajta. - mondtam ki amire gondoltam és amit éreztem.
- A régi Damon egy hideg vérű gyilkos volt. Nem akarhatod azt. - rázta a fejét.

- De! Pontosan azt akarom! Mert akkor éltél, de most csak magadba roskadt lelki roncs vagy! - töröltem meg a szemem.
- Jó! És akkor mit akarsz mit tegyek? Menjek ki az utcára és az első szembejövő embert öljem meg? - kérdezte már ő is mérgesen.

- Damon, én azt akarom, hogy lépj túl Elena-n. És én ebben segítek neked. Mondtam Elena-nak hogy ha Stefan vissza jön és Klaus-al végeztünk akkor
Chris-el és velem jössz. Elmegyünk Mystic Falls-ból és új életet kezdesz. - magyaráztam halkan.
- Dehogy is! Detty nem vagyok gyerek, nem kell helyettem döntened. - simogatta meg az arcom.

- Eldobtam Elena barátságát, csak, hogy neked tudjak segíteni és hogy melletted lehessek 100% - osan a nehéz időkben.
Tudom, hogy te nem kérted de megtettem mert tudom, hogy szükséged van rám. - jegyeztem meg.
- Hálás vagyok Detty! De jól vagyok, tényleg! - próbált meggyőzni Damon.

- Ezt te is tudod hogy nem igaz! Kérlek, csak próbáld meg elfelejteni! Csak próbáld meg! - utaltam Elena-ra.
- Ahh! rendben van! És még is hogyan? - kérdezte megadóan.

- Hívd fel Sanah-t! Kérj tőle bocsánatot, és próbálj meg vele kapcsolatot kialakítani. Lehet, hogy beleszeretsz. - javasoltam optimistán.
- Rendben! Megteszem! - egyezett bele kínkeservesen Damon.................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=raB8z_tXq7A

( Beth szemszöge )

Végre sikerült bevallanom magamnak, hogy oda vagyok Stefan Salvatore-ért.
És arra a döntésre jutottam, hogy megszerzem magamnak.
Bármi áron!

- Szia! - köszöntem mosolyogva az éppen táplálkozó Stefan-nak.
- Mit akarsz Beth? - kérdezte közömbösen majd ledobta az öléből a táplálékául szolgáló lányt.

- Most miért vagy morcos? - kérdeztem nyafogósan, ami tőlem már megszokható volt.
- Nincs kedvem, most ehhez! - állt fel és kisétált a házból.

- Stefan várj már! - szaladtam  utána az udvarra.
- Beth! Nem érek erre rá. Klaus ezer feladatot adott. - mondta barátságtalan hangnemben.

- Az ráér! - szóltam rá még mindig nyafkán.
- Jó! Mond! Legalább előbb túl esek rajta. Csak ha lehet gyorsan. - nézett rám mogorván Stefan.

- Kellesz nekem Stefan! - mondtam ki egyenesen elé állva.
- Hogy mondtad? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Tudod, hogy Klaus oda van értem, ugye? De nekem még is te kellesz. - mondtam őszintén.
- Ahh.....- gúnyosan vigyorgott.

- Mi van? - kérdeztem sértetten.
- Semmi. Csak tudod Klaus nem igazán szereti ha elveszik azt ami az övé. - mondta Stefan.

- Én nem vagyok az övé. Eddig azért voltam vele mert jó buli volt és szórakoztató, de most te kellesz. - mondtam ki.
- Igen! Hiszed ezt te naív kis liba. Azt gondolod, hogy te irányítasz, közben Klaus úgy használ ahogy akar. - alázott meg a szavaival Stefan.

- Azt mondasz amit akarsz. Úgy is az enyém leszel. És tudod miért? - kérdeztem összeszedetten és kacéran.
- Nem tudom! Miért? - kérdezte megjátszott érdeklődéssel.

- Mert én mindig megkapom amit akarok. - az ujjammal végig simítottam a mellkasát.
- Hát akkor ez rossz hír neked, de engem nem kapsz meg. - tolta el a kezem magától és elindult.

- Most komolyan azt játszod, hogy nem érdekellek? - szóltam utána.
- Ez nem játék Beth. Nem érdekelsz. -fordult vissza felém.

- Óhh, igen, már el is felejtettem a kis hasonmást. Elena-t! - nevettem.
- Ő sem érdekel. - próbált meg hazudni.

- Csak tudnám, mi tetszik benne neked meg a bátyádnak! Elena egy senki, egy semmi. - jegyeztem meg.
- Akár csak te! - vágott vissza Stefan.

- Uhh Stefan! Ez övön aluli volt! - sétáltam mosolyogva felé, majd szorosan közel hozzá megálltam.
- Miért kell nekem mindig össze futnom egy őrült ribanccal?! - tette fel a költői kérdését arrébb állva.

- Nézz csak rám Stefan! Ne mond hogy nem akarsz. - mutattam végig magamon.

- Ugyan Stefan! Látom, hogy akarsz! - suttogtam az ajkaira majd megcsókoltam.
- Beth! - próbált eltaszítani de nem hagytam még szorosabban öleltem és csókoltam.

- Óóóhh! Micsoda fájdalom nekem, ez a romantikus pillanat. Az áruló bajtársaim! - szólalt meg egy gúnyos hang mögöttünk.
- Klaus.........- sóhajtottam rémülten.................

Folyt.Köv.