Zene: http://www.youtube.com/watch?v=PVFr_u1pWyM

( Elena szemszöge )

Futottam, futottam és csak futottam, be az erdő legmélyébe. De egyszer csak megtorpantam.

- Bonnie? Mit keresel itt? - kérdeztem riadtan.
- Elena! Megint ugyan azt álmodtam amit a múltkor, amit meséltem nektek, és itt ébredtem fel. - válaszolta nyugtalanul.

- Bonnie! Bonnie! Az álmod..- dadogtam zokogva.
- Mi van az álmommal? - kérdezte ő is zaklatottan.

- Az álmod valóra vált. - böktem ki erőtlenül.
- Mi? - nézett rám könnyes szemekkel Bonnie.

- Láttam Bonnie, láttam ahogy megöli Damon-t. - zokogtam tovább majd futni kezdtem Bonnie-val együtt.
- Elena, tudod hogy mi lett az álmom vége? - kérdezte mögöttem futva.

- Bonnie az nem történhet meg, nem halhatsz meg te is! - álltam meg egy pillanatra hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem tudok ellene mit tenni Elena. Annyira sajnálom Damon-t is és ezt az egészet de nem vagyok elég erős! - zokogott Bonnie is.

- Menekülj el Bonnie! Most! - mondtam komolyan de már késő volt. Klaus, Stefan, Beth és Ray lépett ki a fák mögül.
- Elena! - húzódott közelebb hozzám Bonnie.

- Csak nem gondoltad komolyan, hogy elfuthatsz előlünk? - nevetett Klaus.
- Ray, fogd meg Elena-t és hozd! - szólalt meg Beth, majd Ray elindult felém.

- Nem viszitek sehová Elena-t! - állt elém Bonnie.
- Bonnie ne! - suttogtam.

- Beth foglald le a kis örökmozgó Bonnie-t, Stefan te meg öld meg! - parancsolta Klaus.
- Ne ne kérlek Klaus ne! - könyörögtem.

- Ray hozd Elena-t, Stefan, Beth ti tudjátok a dolgotok. - szólalt meg ismét Klaus nem törődve a könyörgésemmel.
- Örömmel! - mosolygott Beth, majd valami varázsigét motyogott.

- Tegyél le! - sikítottam mikor Ray felkapott a vállára és elindult Beth és Klaus után.

De nem törődött velem senki, vissza néztem és láttam, a mozdulatlanná dermesztett barátnőm könnyeit.
Majd Stefan kezét ahogy , kitépte Bonnie szívét, pont úgy ahogy Damon-ét. Nem kaptam levegőt a látvány miatt,
olyan volt mint ha az én szívemet tépte volna ki. Könnyeimmel az arcomon csak a nevét tudtam kimondani.
- Bonnie!.............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=WOKI_tIBWVI&feature=relmfu

( Elena szemszöge )

Mikor hazaértem a Grill-ből, gyanús csend volt a házban, és mikor a nappaliba értem, már tudtam is az okát.

- Jeremy! - rohantam oda a földön heverő öcsémhez, aki mellett ott állt Klaus, Stefan és egy lány.
- Nem kell aggódnod, még él! - szólt hozzám a lány Jeremy-re célozva.

- Mit tettetek vele? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Valahogy be kellett jutnom a házba, Stefan meg úgy is bejöhetett. - válaszolta Klaus.

- Úgy hogy megkértem Jeremy-t, hogy hívja be Klaus-t. - folytatta Stefan.
- Megkérted mi? Kényszerítetted nem megkérted. - mondtam szemrehányóan lassan felállva Jeremy mellől.

- Tök mindegy, vihetnénk végre Elena-t? - nyafogott a lány.
- Nyugalom Beth! Stefan hozd Elena-t. - parancsolta Klaus.

- Hova visztek? - kérdeztem rémülten.
- Majd meglátod! - válaszolta Stefan majd felkapott és elindultunk.

Nem tudom mennyi időt autóztunk, mire egy erdőbe értünk, egy elhagyatott házhoz.
Kívülről lepukkadt, de belül olyan volt mint egy palota.

- Minek hoztatok ide? - kérdeztem Klaust.
- Kell a véred! - válaszolta helyette Beth.

- Mire kell a vérem? - kíváncsiskodtam tovább.
- Arra hogy hibrideket csináljunk vérfarkasokból! - válaszolt megint Beth.

- Mi? Ne, ne, ne! Stefan ezt nem hagyhatod! - kétségbe esetten néztem Stefan-ra.
- Már nem hatod meg Stefan-t! - mosolygott gúnyosan Beth.

- Na kezdhetnénk is! - szólalt meg Klaus majd megjelent egy idegen férfi is.
- Rendben kezdhetjük. Klaus tedd a dolgod, Ray-el. - mondta Beth magabiztosan.

Ezután gyorsan történt minden. Klaus adott a véréből Ray-nek, majd kitekerte a nyakát. Fél óra sem telt el és Ray ébredezni kezdett. Beth megragadta a kezem és megvágta a vérem pedig egy pohárba csepegtette, amit oda adott Klaus-nak.

- Ezt idd meg! - parancsolta Klaus átnyújtva a véremmel teli poharat Ray-nek, aki meg is itta, majd fájdalommal teli hangon üvölteni kezdett. Még a hideg is kirázott a csontjai hangjától.

- Remek! Sikerült az átváltozás! - jelentette ki Klaus elégedett mosollyal.
- Akkor megcsapoljam Elena-t? - nézett rám Beth.
- Nem kell! Visszük magunkkal, és ha majd szükség lesz a vérére akkor frissen hozzájutunk. -válaszolta neki Klaus.

- Elena nem megy veletek sehova! - szólalt meg egy ismerős hang mögülem.
- Damon! - sóhajtottam fel mikor megláttam hogy ő az.

- És ezt te fogod megakadályozni? - nevetett Stefan.
- Igen! Ha már te nem véded meg akkor majd én. - vágott vissza neki Damon.

- Stefan! Öld meg, nem akarok tovább itt időzni. - szólalt meg félvállról Klaus.
- Neee! - sikítottam fel.

Mind hiába mert Stefan megragadta Damon-t, de ő sem adta magát könnyen. Dulakodni kezdtek én pedig zaklatottan és zokogva néztem a két fivér harcát. És tudtam, hogy ez a harc életre halálra megy. Végig Damon-t néztem aggódva hogy elveszítem. És ekkor jöttem rá, hogy már Damon-t szeretem. Hiszen érte aggódtam.

A megvilágosodásomból az a szívszaggató kép zökkentett ki ahogy Damon-t Stefan térdere kényszerítette majd egy mozdulattal kitépte a szívét, amit a földre dobott. Damon az utolsó pillantását is nekem adta, hiszen mielőtt mind ez megtörtént rám nézett és az ajtó felé biccentett a fejével. De nem bírtam mozdulni, csak miután már a földön hevert holtan, egy utolsó pillantást vetettem rá majd futni kezdtem, ki az erdőbe..............

Folyt.Köv.