Zene: http://www.youtube.com/watch?v=WyYfJELiCJA

( Stefan szemszöge )

- Beth! Halkítsd le a zenét! - ez inkább parancsként hangzott mint kérésnek.
- Nekem tetszik ez a szám! - ellenkezett.
- Beth! Halkítsd le! - parancsolt rá Klaus is.
- Oké! - sóhajtott majd kikapcsolta a rádiót. Már csak az autó halk berregése hallatszott ahogy szeltük az ország utat.

Már napok óta úton voltunk, de Klaus semmit nem mondott arról hogy még is hova megyünk.
Ez alatt a pár nap alatt tucatnyi embert öltünk meg, de egy csepp lelki furdalásom sem volt ez miatt. Élveztem a vér ízét a számban.
Vezetés közben is csak arra tudtam gondolni hogy mikor " ihatok " ismét.
- Itt kanyarodj be! - mondta Klaus kitaszítva a vágyakozó gondolataim közül.
Lekanyarodtam az elágazónál, a hosszú földes út végén egy ház állt a semmi közepén. Közelebb érve a házhoz leállítottam az autót, majd lassan kiszálltam Klaus és Beth után.

- Hol vagyunk? - kíváncsiskodott Beth.
- Menjünk be a házba! - mondta Klaus, válaszra sem méltatva Beth-t. De nem foglalkoztunk vele csak követtük egyenesen be a bereteszelt ablakú házba.

- Klaus, hol vagyunk? - kérdezte megint Beth, de most sem kapott választ. Klaus egyenesen az emelet felé vette az irányt mi pedig követtük.

Mikor felértünk az emeletre egy sötét szobába mentünk ahol egy fiú volt leláncolva.
- Ki ez? - kérdeztem Klaus-t.
- Ő Ray Sutton. Egy vérfarkas. - válaszolta.
- De miért van kikötve? - lépett közelebb Beth a leláncolt Ray-hez!
- Ne menj közelebb hozzá! - szólt rá Klaus erőteljes hangon.
- Miért? - riadt meg Beth, közben Ray a láncokat verte a földhöz, szabadulni próbált, sikertelenül.
- Mert vérfarkas és félig átalakult állapotban van, egy harapás és meghalsz! - közölte Klaus.
- De a te véred megmentene! - mosolygott Beth Klaus-ra.
- Igen! Ha adnék belőle! - mosolygott vissza rá Klaus gúnyosan.

- Na és mi lesz vele? Megölöd? - kérdeztem Ray-re mutatva, aki egyre vadabbul rángatta a láncokat.
- Nem! Nem ölöm meg, mert még szükségünk lesz rá! Beth, leveszi róla az átkot és magunkkal visszük. - közölte a tervét Klaus.
Bólintott egyet Beth-nek, aki egyből tette is a dolgát. Pár perc elteltével Ray lenyugodott, majd kiegyenesedve állt még mindig láncokra verve.

- Stefan! Vedd le róla a láncokat. - utasított Klaus, én pedig csináltam amit mondott. Leszedtem Ray-ről a láncokat és dobtam neki egy pár ruhát és cipőt
ami a sötét szoba egyik sarkában hevert. Miután felöltözött ki sétáltunk a házból.
Beszálltunk a kocsiba és immáron négyen folytattuk tovább a véget nem érőnek tűnő utunkat.........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=sEhy-RXkNo0

( Elena szemszöge )

Alig tudtam felfogni amit Eysan mondott. Az én vérem...már megint az én vérem. Hát sosm lesz már vége? - gondoltam magamban nyugtalanul.
- Kicsit bővebben? - Damon gúnyos hangú kérdése zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-  Elena vére által lett Klaus hibrid, vagy is csak az ő vérével lehet megölni. - válaszolt Olivia Damon-nak.
- A tőrt amivel az Ősi vámpírokat lehet megölni, hamu helyett Elena vérébe kell mártani és azzal kell Klaust szíven szúrni. - folytatta Eysan.

Kétségbe esett tekintettel néztem Damon-ra vigaszt várva, de az ő szemében is ugyan az a félelem csillant meg mint az enyémben.
- Tehát azért jöttetek hogy a véremet vegyétek? - kérdeztem halkan.

- Igen! - válaszolt egyszerűen és ridegen Seth.
- Azért ez nem fog  ilyen könnyen menni. - lépett közelebb hozzám Damon védelmezően.

- Ne nevettesd ki magad Damon! És ne játszd a nagymenő erős fickót. Mert velünk szemben nem vagy az. - mondta Olivia kemény hangon majd gúnyosan elmosolyodott.
- A hős szerelmes szerep nem áll jól. - gúnyolódott Seth.
- Elég! Ne legyetek gyerekesek. Fontos feladatunk van.  - szólt Eysan két társának.
- Igazad van! - hódolt be Eysan-nak Olivia majd Seth is.

- Nem kell aggódnod Elena...és neked sem Damon. Nem áll szándékunkban megölni senkit. Van módja hogy túl éld. - mondta kedvesen Eysan végig a szemembe nézve.
Ahogy az elmúlt percek történéseiből leszűrtem Eysan a főnök vagy is a vezető, ezért hozzá fordultam a kérdésemmel.
- Milyen módja? - kérdeztem meg végül.

- Klaus rituáléját is túl élted, ezt is túl tudod. Van egy boszorkány barátnőd és a húgod is az. Bonnie és Sanah ha jól értesültem. - válaszolta Eysan.
- De John meghalt azért hogy én éljek. És én nem akarom hogy más is úgy végezze miattam. - mondtam elgyötört hangon.
- Nem is kell úgy végeznie senkinek. - szólalt meg Olivia.
- Ti csak avassátok be a többieket is. Mindenkire szükség lesz, majd a részleteket megtudjátok ha itt az ideje. -  nézett Damon-ra és rám Seth.

- De........ - kezdtem el a mondandóm, de Eysan közbe vágott.
- Bízz bennünk Elena! Mi nem olyanok vagyunk mint Klaus! Mi nem gyalogolunk át senkin azért hogy elérjük a célunk! - mondta kedvesen Eysan.
- És ami még fontosabb, hogy sosem hazudnánk ilyen fontos dolgokról. - tette hozzá Olivia.

Nem tudom miért de bíztam bennük és hittem minden szavuknak.  Egyet bólintottam feléjük ezzel jelezve hogy számíthatnak rám...ránk és hogy én is számítok rájuk.
Majd mire megszólaltam volna már ott sem voltak. Vámpír módjára eltűntek!........

Folyt.Köv.