( Sanah szemszöge )
Elena értetlenül meredt rám, de én már tudtam hogy mi következik most.
- Tudom, hogy Damon és Bonnie meghalt. De én megváltoztatom a dolgokat. - mondtam határozottan Elena-nak, majd Bonnie testével együtt vissza tértünk a kisházhoz ahol Damon feküdt holtan.
Letettem Bonnie-t Damon mellé majd Elena-ra néztem.
- Újra élni fognak Elena. megígérem! - néztem a nővérem szemébe.
- De hogy? - kérdezte hitetlenkedve.
- Majd meglátod, de előtte beszélnem kell a boszorkány lelkekkel! - válaszoltam neki, majd próbáltam kapcsolatba lépni a boszorkányokkal.
Pár perc múlva már a boszorkányok közt voltam. Megtudtam, hogy, hogyan hozzam vissza Damon-t és Bonnie-t az élők közé, valamint azt is, hogy mi lesz ennek az ára.
- Elena! Készen állok! - szólaltam meg magamhoz térve.
- De Sanah! Bonnie varázslatainak is volt ára! A tiéd mi? - kérdezte aggódva.
- Ne aggódj Elena, nem nagy ár az életükért cserébe! - mosolyogtam.
- Biztos? - faggatott tovább.
- Biztos! - válaszoltam.
- Jó akkor mit tegyek? - kérdezte Elena segítőkészen.
- Csak ülj le, oda a sarokba! - néztem oldalra majd Damon és Bonnie teste fölé hajoltam, térdre ereszkedve.
Mondani kezdtem a varázsigét, ami vissza hozza a barátnőmet Bonnie-t, és azt a férfit akit szeretek, Damon-t.
Az erőm átjárta a testem és az övékét is, és tudtam hogy sikerülni fog. Az árát pedig csak én tudtam.
Mikor végeztem, gyenge voltam, lassan Elena-hoz sétáltam és megfogtam a kezét.
- Sikerült Elena! - mondtam halkan, erőtlenül.
- Köszönöm! De te jól vagy? - aggodalmaskodott megint.
- Ne aggódj miattam. Éld végre az életed és ígérd meg, hogy boldog leszel.- kértem kedvesen majd egyensúlyomat vesztve a földre rogytam.
- Sanah! Mi a baj? Miért mondasz ilyeneket? - ölelt magához Elena.
- Csak szeretnék elbúcsúzni, úgy hogy tudjam te jól leszel. - mosolyogtam halványan.
- Elbúcsúzni? Sanah! Mi volt a varázslat ára? - kezdett világos lenni számára minden.
- Az életem! Ami, mint már mondtam nem nagy ár az övékért. Bonnie-nak átadtam minden erőm, így még erősebb lesz. - közöltem egyre gyengébben.
- De miért Sanah? Miért? - szorított magához Elena.
- Mert szeretem Damon-t és nem tudok úgy élni, hogy ő nincs itt. De ő viszont tud nélkülem élni. - válaszoltam Elena-nak.
- Ne Sanah! Ne hagyj itt! - zokogott Elena.
- Elena! Damon szeret téged és a barátaink is. Majd ők vigyáznak rád helyettem is. - vigasztaltam.
- De te vagy a testvérem! - ölelt magához megint.
- És az is maradok! De neked boldognak kell lenned Damon-al. - jelentettem ki.
- De.. - kezdte el, de közbe vágtam.
- Nincs de! Ígérd meg Elena! - kértem ismét.
- Nem tehetem! - válaszolta.
- Kérlek! - néztem a szemébe.
- Rendben! Megígérem! - esküdött meg végre.
- Köszönöm! És ne feledd hogy szeretlek! - mondtam majd elhagyott a maradék erőm is és örök "álomra" hunytam a szemem......
Foly.Köv.
