( Sanah szemszöge )
Reggel elég későn keltem fel. Gyorsan lezuhanyoztam majd a konyhába mentem reggelizni.
Elena, Alaric és Jeremy már ott volt.
- Jó Reggelt álomszuszék!- köszöntött nagy mosollyal Jeremy.
- Már azt hittük, hogy kómába estél. - mondta Alaric.
- Hagyjátok már! - szólt rájuk Elena.
- Köszi! - mosolyogtam Elena-ra és megöleltem. Majd kivettem a hűtőből egy doboz joghurtot és leültem az asztalhoz.
- Mit csináltok ma?- kérdezte Alaric, miközben magába tömte az utolsó falat pirítóst.
- Ma dolgozom, egész nap a Grill-ben leszek. - válaszolta Jeremy.
- Én Bonnie-nal leszek!- jegyezte meg Elena majd kortyolt egyet a kávéjából.
- Én még nem tudom! - mondtam halkan.
- Oké! Akkor este találkozunk, nekem most rohannom kell a suliba évnyitó előtti tanári megbeszélés lesz.- kapta fel a táskáját Alaric, majd elviharzott.
- Na! Én is megyek! - állt fel Jeremy és ő is elment.
- Bocsi húgi, de nekem is indulnom kell! - mosolygott rám Elena és elment.
Egyedül maradtam, és próbáltam kitalálni, hogy mit csináljak az nap.
De csak Damon járt a fejemben, ami azt illeti mostanában elég sokszor gondoltam rá.
Főleg akkor amikor Stefan után nyomozott, mert olyankor nagyon aggódtam miatta.
Gondolataimból feléledve, rájöttem hogy szeretem Damon-t. Nagyon is szeretem.
És ahogy egyre többször kimondtam magamban, a tényt, hogy szeretem Damon Salvatore-t, egyre jobban beleéltem magam.
Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy meglátogatom és elmondom neki amit érzek iránta.
Összepakoltam a cuccaimat majd beültem a kocsimba és elindultam.
Mikor odaértem a Salvatore Házhoz, kopogás nélkül bementem a házba. Rögtön a nappali felé véve az irányt.
Ahol Damon a megszokott módon a kanapén olvasott valamit, ha jól láttam akkor egy térképet nézegetett.
- Szia! - szólaltam meg a nagy csendben.
- Áhh! A kis Gilbert! - mosolygott rám a megszokott féloldalas mosolyával.
- A nevem Sanah, nem kis Gilbert! - néztem rá szúrós szemekkel majd elmosolyodtam.
- Elnézést....Sanah! - dobta le a térképet az asztalra majd lassan felém sétált.
- El van nézve! - mondtam lesütött szemekkel, mert zavarban voltam.
- És mit tehetek érted? - kérdezte egy-két méterre megálva tőlem.
- Szeretnék beszélni veled valamiről! - válaszoltam neki.
- Igazán? És miről? - érdeklődött figyelmesen.
- Hát...igazából, ez inkább egy......vallomás lenne. - nyökögtem ki.
- Mit csináltál? Ugye nem varázsoltál, vagy tettél valamit Klaus ellen? - kérdezte aggódva.
- Nem! Dehogy is! - ráztam meg a fejem.
- Akkor? - lépett közelebb Damon.
- Rájöttem valamire. És most már ezer százalékig biztos vagyok benne. - kezdtem el a mondandóm.
- Elmondod még ma?- kérdezte Damon kedves gúnnyal.
- Szeretlek Damon. - böktem ki az igazságot.
- Hogy? - sóhajtott egy nagyot majd ismét közelíteni kezdett felém.........
Folyt.Köv.
