2011. szeptember 16., péntek


Zene: http://www.youtube.com/watch?v=3NNj-T4Tqkk

( Elena szemszöge )

A vámpírság még mindig nagyon rossz volt. Pedig már egy hét telt el azóta hogy átváltoztatott Monik.
Azóta nem jött, de biztosra vettem, hogy idővel még felbukkan.

De nem ez foglalkoztatott a legjobban, ha nem az érzéseim. Féltem, attól hogy Damon-t is elveszítem.
És dühös voltam amiért Stefan nincs velem, hogy Damon ne legyen egyre közelebb hozzám.
Féltem az új érzéseimtől, amiket Damon iránt tápláltam. És ezt tudatni akartam Stefan-el ezért levelet írtam neki.


" Stefan! Tudom nem vagy kíváncsi rám. De muszáj neked elmondanom az érzéseimet.
Dühös vagyok rád, tudom hogy miért mentél el, de nem tudom elfogadni, hogy nem vagy velem.
Ha itt lennél nem félnék. Ha itt lennél nem kéne félnem semmitől, és most ezt a levelet sem kéne megírnom.
Ha itt lettél volna nem változtam volna vámpírrá. Ha velem lennél, nem éreznék így, csak te lennél akit szeretek.
De úgy érzem hogy amíg te egyre távolabb kerülsz tőlem, addig Damon egyre közelebb.
Ha itt lennél most azt mondanám, hogy szeretlek és igaz lenne, mert szeretlek.
Össze vagyok zavarodva, nem találom a helyem. Nélküled nem Stefan.
És Damon is szenved. Szenved a bűntudattól, hogy az ő életéért cserébe átadtad a tiédet Klaus-nak.
Hiányzol Stefan, nagyon hiányzol. És bár csak itt lennél, hogy én ne érezzek így Damon iránt.
Igen! Szeretem őt is, és egyre jobban. Még sem tudok megnyugodni, mert tudom hogy ezzel bántalak.
Még is elmondom neked mert tudnod kell róla. És arról is, hogy sosem adjuk fel a keresésed.
Egyszer megtalálunk és vissza hozunk. Mert szeretünk, mert szeretlek Stefan!
Ha itt lennél akkor most a szemedbe mondhatnám amit irántad érzek.
De nem vagy itt, ezért várok. Várok addig amíg csak kell. Levelet írok neked hogy tudd jól vagyunk,
remélve azt hogy ez a levél téged is jó állapotban talál.
Szeretlek Stefan! És bár csak itt lennél! "


Miután megírtam a levelet, elindultam Bonnie-hoz, hogy a segítségével eljuttassam a levelet Stefan-nak.
Mivel nem tudtam, hogy Stefan hol van, ezért Bonnie azzal a bűbájjal küldte el a levelet amivel nekem is üzenetet küldött amikor
Rose és Trevor elrabolt.
Nem maradtam sokáig Bonnie-nál, mert egyedül akartam lenni. Ezért elmentem a parkba és leültem az egyik padra.
Magányosan, a  gondolataimba merülve üldögéltem és csak Stefan-on járt az eszem.............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=OwQz77iu_L8&feature=related

( Damon szemszöge )

Két óra telt el mire Elena lassan kinyitotta a szemeit, és felült. Kétségbe esetten nézett körül. Rémület tükröződött az arcáról.

- Mi történt? - kérdezte a kezét a fejéhez emelve.
- Annyira sajnálom Elena! Az én hibám hogy.................." meghaltál". - fájdalom ittas hangon közöltem vele hogy mi történt.

- Mi? Vámpír lettem? - kérdezte zaklatottan.
- Tudom, hogy soha nem akartál vámpír lenni, és csak is az én hibám, hogy így történt. Monik miattam tette. - szabadkoztam.
- Istenem! Nem akarom ezt...nem akarom! - hisztérikusan motyogta Elena.
- Elena, segítek neked megbirkózni vele, de kérlek nyugodj meg.

- Damon! Ölj meg kérlek. Ölj meg! Én nem akarok így élni. Elegem van mindenből! Ölj meg! - könyörgött zokogva.
- Nem öllek meg. Ezt ne is kérd tőlem. - néztem Elena szemébe.
- Akkor megteszem én. - felállt és a pince felé indult.
- Elena! Mit akarsz tenni? - szaladtam utána.

- Hol egy karó, verbéna vagy akár mi? - kutatott a pincében, majd megállt a hűtőnél amiben a vér volt.
Lassan felnyitotta a hűtő tetejét és kivett egy zacskó vért.
- Elena! Innod kell, attól megnyugszol.- javasoltam.

- Vér!...Vér!...Vér!- ismételgette.
- Igen vér! Igyál belőle! - mondtam ismét.
- Nem! - kiáltotta a szemembe majd hozzám vágta a zacskót és felszaladt a nappaliba.
- Elena! - szaladtam megint utána a vérrel a kezemben.

- Ez a te hibád! Miattad lettem szörnyeteg, de én nem, nem akarom! - mondta kikelve magából.
- Kérlek bocsáss meg! Tudom hogy az én hibám, de nem akartam, Monik őrültebb mint Katherine. - léptem közelebb Elena-hoz.

- Minden miattad van Damon. Nem csak ez! Miattad veszítettem el Stefan-t is! -kiabálta dühösen.
- Azt hiszed hogy nekem jó? Azt hiszed, hogy engem nem bánt hogy Stefan miattam áldozta fel magát, a jó énjét? És hogy miattam szenvedsz ez miatt?
Azt hiszed jó érzés minden nap úgy rád nézni, hogy reménytelenül keresed Stefan-t és közben teljesen tönkre teszed magad? - keltem ki magamból én is.

Elena meghökkenve és szótlanul nézett rám, majd kivette a kezemből a zacskó vért és inni kezdett.

- Sajnálom Damon! - suttogta halkan miután az utolsó csepp vért is megitta.
- Én sajnálom! Azt hogy miattam szenvedsz. De megígérem neked hogy az életem árán is vissza hozom neked Stefan-t.- mondtam őszintén.
- Nem akarlak elveszíteni téged is Damon. Nem akarom hogy kockáztasd az életed. - lépett közelebb hozzám.

- Már van tervünk úgy hogy nem lesz semmi baj. Stefan hamarosan vissza tér és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. - jegyeztem meg.
- Nem Damon! Már semmi sem lesz a régi! Már egyikünk sem az aki az elején volt. Az életünk tele van rossz dolgokkal, bonyodalommal és fájdalommal.- sóhajtott Elena.

Igaza volt Elena-nak, már egyikünk sem az aki volt. Nagyot fordult a világ körülöttünk és az életünk csak egy dologról szól, a túlélésről.
Arról, hogy mindannyian túléljük azt a próbatételt amit az élet elénk sodor..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=BtOdBDs99iQ&ob=av2e


( Damon szemszöge )

A nappaliban üldögéltem a kanapén, Stefan és Klaus utolsó helyét kerestem térképen mikor egy ismerős hang szólalt meg mögülem.

- Damon " sexy " Salvatore! - mondta  egy vékony hang amire megfordultam.
- Monik? - kérdeztem meglepetten mikor megláttam rég nem látott " ismerősömet ".

- Úgy bizony! Hiányoztam?  -kérdezte mosolyogva.
- Nem igazán! - válaszoltam őszintén. - Örültem hogy megszabadultam tőled!
- Na de Damon! Így kell beszélni egy rég nem látott ex-el? - lassan közelíteni kezdett felém, gúnyosan kacagva.
- Veled csak így lehet beszélni! - ültem vissza a kanapéra, érdektelenül.

- Figyellek egy ideje Damon. És nem értem hogy mi történt veled, hogy adhattál ennyire lejjebb a barátnők terén. Andie Star nem nagy......durranás volt, bár........
igen ízletes. - nevettet gúnyosan.

- Mit műveltél Monik? - kaptam fel a tekintetem.
- Megkóstoltam a vérét, és tudod hogy milyen mohó vagyok. Szóval megöltem. - mondta ártatlanságot színlelve.

- Még mindig ugyan az az elmebeteg ribanc vagy mint voltál. Le sem tagadhatnád hogy Katherine rokona vagy. Sőt még túl is szárnyalod.- jegyeztem meg dühösen.
- Ezt bóknak veszem édes! - mosolygott még mindig és drámaian helyet foglalt az egyik fotelben.

- Minek jöttél? - kérdeztem undok hangon.
- Érted! Csak még el kell távolítanom valakit, aki közénk áll. Elena, ha jól tudom. - magyarázta.

- Három dolgot mondok neked Monik! - felálltam és lassan felé sétáltam. - Egy! Elena, az öcsémmel van. Kettő! Van elég gondunk nélküled is!
És három! Huzz a francba innen!- mondtam az arcába.
- Ez nagyon fájt Damon. Én szeretlek téged!- a kezével megsimította az arcom.

- Jó színésznő vagy! Kár hogy engem hidegen hagy az előadásod. Nincs szükségem rád, és ami még fontosabb hogy én nem szeretlek. - mondtam még mindig az arcába.
- Jaj de kár! ........Óh úgy hallom vendégünk van! - nevetett gúnyosan majd belépett a szobába Elena.

- Elena te minek jöttél?  - kérdeztem mogorván, mert féltettem őt.
- Minden nap át szoktam jönni. De miért? Zavarok?- kérdezte Elena halkan.

- Jaj annyira örülök, hogy megismerhetlek Elena. Már annyit hallottam rólad. - sétált oda Monik, Elena-hoz képmutató kedvességgel.
- Én is örülök! - mosolygott Elena.

- Monik ne! - néztem dühösen az említettre.
- Óh de! - sóhajtotta nevetve majd megvágta a kezét és Elena szájához szorította.

- Megöllek!- indultam felé.....
- Nem tenném a helyedben! - szorította Monik, Elena nyakát.

- Engedd el! Most azonnal. - parancsoltam rá.
- Oké! - kacsintott egyet rám, majd hirtelen kitörte Elena nyakát és elviharzott.

Elena élettelen teste a földre rogyott. Oda rohantam és az ölembe vettem. A földön kuporogva Elenat a karjaimban tartva vártam hogy feléledjen.

Olyan " szörnyként " amilyen sosem akart lenni. És amilyen most miattam lesz........

Folyt.Köv.