Zene: http://www.youtube.com/watch?v=IO6uDi78gks

( Caroline szemszöge )

Reggel kedvtelenül ébredtem fel mert tudtam hogy telihold lesz.
Ami azt jelenti hogy Tyler ismét átváltozik. Utáltam az ilyen napokat, mert ilyenkor rettenetes kínokat élt át.
Már előző este megbeszéltük hogy az egész napot együtt töltjük, így elindultam hozzájuk.

- Jó reggelt Mrs. Lockwood! - köszöntem mosolyogva mikor kiszálltam a kocsimból a házuk előtt, ő pedig éppen indult valahova.
- Neked is Caroline! - mosolygott  vissza. - Ty a nappaliban van. - közölte majd elment.

- Szia! - köszöntem Tyler-nek belépve a nappaliba.
- Hello! - pattant fel a kanapéról jó kedvűen.
- Rengeteg elintézni valónk van mielőtt fel jön a hold.....Mehetünk? - kérdeztem kedvesen.
- Igen! - válaszolt Tyler majd elindultunk.

Délelőtt elkísért vásárolni aztán beültünk a Grill-be.

Délután elmentünk a régi Lockwood birtok romjaihoz ahol először átváltozott. Elhelyeztük a láncokat és az ajtóvázát is megerősítettük.
Korán kellt fel a hold és Tyler-nél már elkezdődött az átalakulás. Gyorsan leláncolta magát és ivott a "farkasölő sisakvirág "-os vízből.
Az utolsó percig vele voltam mint mindig, ameddig csak lehetett fogtam a kezét. Az átalakulás ezuttal már gyorsabb volt.
Ki mentem a helységből és bezártam mind két ajtót magam mögött. Vártam hogy peregjen az idő és a hold eltűnjön.

A borzalmas órák lassan de végül leteltek. Kinyitottam az ajtókat és lassan közelítettem Tyler felé aki a földön feküdt össze kuporodva.
- Ty! - öleltem meg óvatosan.
- Caroline! Ezt nem lehet megszokni. Egyre rosszabb, hiába gyorsabb az átalakulás akkor is borzalmas érzés. - mondta fájdalomtól elgyötört hangon miközben a
fejét az ölembe hajtotta.

Pár percig csak csendben voltunk majd Tyler felöltözött és pakolni kezdtünk.
- Köszönöm! - szólalt meg hirtelen a láncokat pakolva, majd oda lépett hozzám.
- Nincs mit! A barátom vagy még szép hogy segítek! - mondtam kedvesen.
- Csak a..........barátod? - kérdezte még közelebb lépve.

- Tyler, tudod hogy én vámpír vagyok te pedig vérfarkas, nem lehet köztünk több a barátságunknál. - mondtam őszintén.
- Már elegem van ebből a "más faj" dologból! Szeretlek! - vallotta be majd elhalkult.
- Ty!.....öhm..- nem jutottam szóhoz, mert én is így éreztem.
- Tudom, nem kell kétszer mondanod! Nem működne. - jegyezte meg szomorú gúnnyal a hangjában.
A szívem összeszorult és átadtam magam az érzéseimnek.
- Én is szeretlek! - vallottam be én is majd megcsókoltam........

Folyt.Köv.