Zene: http://www.youtube.com/watch?v=WyYfJELiCJA

( Stefan szemszöge )

- Beth! Halkítsd le a zenét! - ez inkább parancsként hangzott mint kérésnek.
- Nekem tetszik ez a szám! - ellenkezett.
- Beth! Halkítsd le! - parancsolt rá Klaus is.
- Oké! - sóhajtott majd kikapcsolta a rádiót. Már csak az autó halk berregése hallatszott ahogy szeltük az ország utat.

Már napok óta úton voltunk, de Klaus semmit nem mondott arról hogy még is hova megyünk.
Ez alatt a pár nap alatt tucatnyi embert öltünk meg, de egy csepp lelki furdalásom sem volt ez miatt. Élveztem a vér ízét a számban.
Vezetés közben is csak arra tudtam gondolni hogy mikor " ihatok " ismét.
- Itt kanyarodj be! - mondta Klaus kitaszítva a vágyakozó gondolataim közül.
Lekanyarodtam az elágazónál, a hosszú földes út végén egy ház állt a semmi közepén. Közelebb érve a házhoz leállítottam az autót, majd lassan kiszálltam Klaus és Beth után.

- Hol vagyunk? - kíváncsiskodott Beth.
- Menjünk be a házba! - mondta Klaus, válaszra sem méltatva Beth-t. De nem foglalkoztunk vele csak követtük egyenesen be a bereteszelt ablakú házba.

- Klaus, hol vagyunk? - kérdezte megint Beth, de most sem kapott választ. Klaus egyenesen az emelet felé vette az irányt mi pedig követtük.

Mikor felértünk az emeletre egy sötét szobába mentünk ahol egy fiú volt leláncolva.
- Ki ez? - kérdeztem Klaus-t.
- Ő Ray Sutton. Egy vérfarkas. - válaszolta.
- De miért van kikötve? - lépett közelebb Beth a leláncolt Ray-hez!
- Ne menj közelebb hozzá! - szólt rá Klaus erőteljes hangon.
- Miért? - riadt meg Beth, közben Ray a láncokat verte a földhöz, szabadulni próbált, sikertelenül.
- Mert vérfarkas és félig átalakult állapotban van, egy harapás és meghalsz! - közölte Klaus.
- De a te véred megmentene! - mosolygott Beth Klaus-ra.
- Igen! Ha adnék belőle! - mosolygott vissza rá Klaus gúnyosan.

- Na és mi lesz vele? Megölöd? - kérdeztem Ray-re mutatva, aki egyre vadabbul rángatta a láncokat.
- Nem! Nem ölöm meg, mert még szükségünk lesz rá! Beth, leveszi róla az átkot és magunkkal visszük. - közölte a tervét Klaus.
Bólintott egyet Beth-nek, aki egyből tette is a dolgát. Pár perc elteltével Ray lenyugodott, majd kiegyenesedve állt még mindig láncokra verve.

- Stefan! Vedd le róla a láncokat. - utasított Klaus, én pedig csináltam amit mondott. Leszedtem Ray-ről a láncokat és dobtam neki egy pár ruhát és cipőt
ami a sötét szoba egyik sarkában hevert. Miután felöltözött ki sétáltunk a házból.
Beszálltunk a kocsiba és immáron négyen folytattuk tovább a véget nem érőnek tűnő utunkat.........

Folyt.Köv.