Zene: http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA&feature=related

( Stefan szemszöge )

Korán értem Mystic Falls-ba. Az utam rögtön a Gilbert Házba vezetett.
Az ablakon át suhantam be a szobába, ahol Elena még aludt.

- Stefan? - lassan kinyitotta a szemét és felült.
- Igen! - mondtam halkan.

- Istenem Stefan! Hát megkaptad a levelem. - szorosan ölelt magához.
- Igen, megkaptam! - válaszoltam ridegen.

- Azért jöttél, hogy velem maradj örökre. Ugye? - kérdezte Elena lelkesen.
- Azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy nem jövök vissza. Soha. - mondtam eltolva magamtól Elena-t.

- De ne! Stefan én, én szeretlek! - ölelt megint magához.
- Elena! Már nem az a Stefan vagyok akit te szeretsz. - ismét eltoltam magamtól.

- De igen, az vagy. Majd megint a régi leszel. - erősködött, szinte könyörögve.
- Nem! Elena! Engedj el! Engedj elmenni! - kértem keserű hangon.

- Stefan! Ne kérd, hogy engedjelek el, mert akkor az azt jelenteni, hogy lemondok rólad. De én nem akrok. - nézett rám szomorúan.
- Engedj el! - kértem ismét.

- Nem! - válaszolta Elena.
- Engedj el! - kértem harmadszor is.

- Soha Stefan! Soha! Mert szeretlek! - mondta a szemembe, majd megcsókolt.
- Én viszont már..........nem szeretlek. - hazudtam tökéletes hitelességgel.

Elena előszőr csak meghökkent a mondatom hallatán, majd a szemei könnybe lábadtak és lassan leült az ágya szélére.
- Stefan! - sóhajtotta.

Az ablakhoz sétáltam, de vissza fordultam egy pillanatra és Elena-ra néztem.
- Engedj el! - mondtam, majd kisuhantam az ablakon.

A Mystic Falls-ból kivezető úton csak Elena járt az eszemben. Muszáj volt azt mondanom neki, hogy nem szeretem.
Nem akarom, hogy rám várjon és közben szenvedjen. Azt akarom, hogy boldog legyen.
És csak nélkülem, a hiányom nélkül tud az lenni.
Elena-nak Damon a jövője. - gondoltam magamban az útón vissza Klaus-hoz............

Folyt. Köv.