Zene: http://www.youtube.com/watch?v=diaHnF-zfEg

( Elena szemszöge )

Detty barátságának elvesztése már csak hab volt a tortán. Fájt, de nem hibáztattam a döntése miatt hiszen
jogos hogy Damon-ért aggódik. De akkor is fájt és ezt a fájdalmat meg kellett osztanom valakivel, valamivel. A naplómmal.

" Kedves Naplóm!
Ma rájöttem, hogy az életem borzalmas! Sőt még annál is borzalmasabb!
Hiányzik anyu, hiányzik apu, hiányzik Detty barátsága és Jenna néni még John is.
Emlékszem amikor kislány koromban karácsonyi ebédre vártuk Jenna nénit és John " bácsit ".
Jeremy és én izgatottan vártuk mit kapunk ajándékba, anyu az ebédet csinálta apu meg
lelkesen díszítette a házat az ezer színű égősorral.
Hol vannak azok a karácsonyok? Voltak egyáltalán?
Alig néhány éve volt de mint ha nem is az én életem lenne, ha nem más ragyogó életét
nézném kívülről az ablakon át kukucskálva, idegenként.
Igen ez a megfelelő szó " idegen ". Az vagyok a saját életemben.
Nem tudom mit tegyek, hogy mit akarok, csak boldog szeretnék lenni.
De ez csak hiú ábránd, hiszen én Elena Gilbert vagyok, Elena a hasonmás az áldozat.
Az akihez mindenkinek köze van. Vagy így vagy úgy. Egyesek szeretnek és védeni akarnak,
mások áttipornak rajtam az érzéseimen a saját vágyaik miatt. Nem törődve azzal, hogy
más embereknek is ártanak.
Ha valaki megkérdezné, hogy mire vágyok a legjobban, azt felelném " magányra ".
Semmi másra csak hogy mindenki hagyjon békén, és had tegyem amit akarok nem foglalkozva azzal,
hogy mi van körülöttem. De ez is csak hiú ábránd, mert én Elena Gilbert vagyok kedves naplóm.
Elena Gilbert.......... "

Letettem a tollat és mereven bámultam magam elé a naplómra. Pár másodperc után az egyik lap nedvesedni kezdett ,
a kezemmel a szemem felé nyúltam és akkor vettem észre hogy megint potyognak a könnyeim.
Mostanában ez elég sűrűn meg esik velem, már fel sem tűnik ha sírok.
Megtöröltem a szemem majd a hátra dőltem az ágyamon és a plafont bámultam tovább, amíg el nem aludtam..........

Folyt.Köv.