Zene: http://www.youtube.com/watch?v=OwQz77iu_L8&feature=related

( Damon szemszöge )

Két óra telt el mire Elena lassan kinyitotta a szemeit, és felült. Kétségbe esetten nézett körül. Rémület tükröződött az arcáról.

- Mi történt? - kérdezte a kezét a fejéhez emelve.
- Annyira sajnálom Elena! Az én hibám hogy.................." meghaltál". - fájdalom ittas hangon közöltem vele hogy mi történt.

- Mi? Vámpír lettem? - kérdezte zaklatottan.
- Tudom, hogy soha nem akartál vámpír lenni, és csak is az én hibám, hogy így történt. Monik miattam tette. - szabadkoztam.
- Istenem! Nem akarom ezt...nem akarom! - hisztérikusan motyogta Elena.
- Elena, segítek neked megbirkózni vele, de kérlek nyugodj meg.

- Damon! Ölj meg kérlek. Ölj meg! Én nem akarok így élni. Elegem van mindenből! Ölj meg! - könyörgött zokogva.
- Nem öllek meg. Ezt ne is kérd tőlem. - néztem Elena szemébe.
- Akkor megteszem én. - felállt és a pince felé indult.
- Elena! Mit akarsz tenni? - szaladtam utána.

- Hol egy karó, verbéna vagy akár mi? - kutatott a pincében, majd megállt a hűtőnél amiben a vér volt.
Lassan felnyitotta a hűtő tetejét és kivett egy zacskó vért.
- Elena! Innod kell, attól megnyugszol.- javasoltam.

- Vér!...Vér!...Vér!- ismételgette.
- Igen vér! Igyál belőle! - mondtam ismét.
- Nem! - kiáltotta a szemembe majd hozzám vágta a zacskót és felszaladt a nappaliba.
- Elena! - szaladtam megint utána a vérrel a kezemben.

- Ez a te hibád! Miattad lettem szörnyeteg, de én nem, nem akarom! - mondta kikelve magából.
- Kérlek bocsáss meg! Tudom hogy az én hibám, de nem akartam, Monik őrültebb mint Katherine. - léptem közelebb Elena-hoz.

- Minden miattad van Damon. Nem csak ez! Miattad veszítettem el Stefan-t is! -kiabálta dühösen.
- Azt hiszed hogy nekem jó? Azt hiszed, hogy engem nem bánt hogy Stefan miattam áldozta fel magát, a jó énjét? És hogy miattam szenvedsz ez miatt?
Azt hiszed jó érzés minden nap úgy rád nézni, hogy reménytelenül keresed Stefan-t és közben teljesen tönkre teszed magad? - keltem ki magamból én is.

Elena meghökkenve és szótlanul nézett rám, majd kivette a kezemből a zacskó vért és inni kezdett.

- Sajnálom Damon! - suttogta halkan miután az utolsó csepp vért is megitta.
- Én sajnálom! Azt hogy miattam szenvedsz. De megígérem neked hogy az életem árán is vissza hozom neked Stefan-t.- mondtam őszintén.
- Nem akarlak elveszíteni téged is Damon. Nem akarom hogy kockáztasd az életed. - lépett közelebb hozzám.

- Már van tervünk úgy hogy nem lesz semmi baj. Stefan hamarosan vissza tér és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. - jegyeztem meg.
- Nem Damon! Már semmi sem lesz a régi! Már egyikünk sem az aki az elején volt. Az életünk tele van rossz dolgokkal, bonyodalommal és fájdalommal.- sóhajtott Elena.

Igaza volt Elena-nak, már egyikünk sem az aki volt. Nagyot fordult a világ körülöttünk és az életünk csak egy dologról szól, a túlélésről.
Arról, hogy mindannyian túléljük azt a próbatételt amit az élet elénk sodor..............

Folyt.Köv.