Zene: http://www.youtube.com/watch?v=BtOdBDs99iQ&ob=av2e


( Damon szemszöge )

A nappaliban üldögéltem a kanapén, Stefan és Klaus utolsó helyét kerestem térképen mikor egy ismerős hang szólalt meg mögülem.

- Damon " sexy " Salvatore! - mondta  egy vékony hang amire megfordultam.
- Monik? - kérdeztem meglepetten mikor megláttam rég nem látott " ismerősömet ".

- Úgy bizony! Hiányoztam?  -kérdezte mosolyogva.
- Nem igazán! - válaszoltam őszintén. - Örültem hogy megszabadultam tőled!
- Na de Damon! Így kell beszélni egy rég nem látott ex-el? - lassan közelíteni kezdett felém, gúnyosan kacagva.
- Veled csak így lehet beszélni! - ültem vissza a kanapéra, érdektelenül.

- Figyellek egy ideje Damon. És nem értem hogy mi történt veled, hogy adhattál ennyire lejjebb a barátnők terén. Andie Star nem nagy......durranás volt, bár........
igen ízletes. - nevettet gúnyosan.

- Mit műveltél Monik? - kaptam fel a tekintetem.
- Megkóstoltam a vérét, és tudod hogy milyen mohó vagyok. Szóval megöltem. - mondta ártatlanságot színlelve.

- Még mindig ugyan az az elmebeteg ribanc vagy mint voltál. Le sem tagadhatnád hogy Katherine rokona vagy. Sőt még túl is szárnyalod.- jegyeztem meg dühösen.
- Ezt bóknak veszem édes! - mosolygott még mindig és drámaian helyet foglalt az egyik fotelben.

- Minek jöttél? - kérdeztem undok hangon.
- Érted! Csak még el kell távolítanom valakit, aki közénk áll. Elena, ha jól tudom. - magyarázta.

- Három dolgot mondok neked Monik! - felálltam és lassan felé sétáltam. - Egy! Elena, az öcsémmel van. Kettő! Van elég gondunk nélküled is!
És három! Huzz a francba innen!- mondtam az arcába.
- Ez nagyon fájt Damon. Én szeretlek téged!- a kezével megsimította az arcom.

- Jó színésznő vagy! Kár hogy engem hidegen hagy az előadásod. Nincs szükségem rád, és ami még fontosabb hogy én nem szeretlek. - mondtam még mindig az arcába.
- Jaj de kár! ........Óh úgy hallom vendégünk van! - nevetett gúnyosan majd belépett a szobába Elena.

- Elena te minek jöttél?  - kérdeztem mogorván, mert féltettem őt.
- Minden nap át szoktam jönni. De miért? Zavarok?- kérdezte Elena halkan.

- Jaj annyira örülök, hogy megismerhetlek Elena. Már annyit hallottam rólad. - sétált oda Monik, Elena-hoz képmutató kedvességgel.
- Én is örülök! - mosolygott Elena.

- Monik ne! - néztem dühösen az említettre.
- Óh de! - sóhajtotta nevetve majd megvágta a kezét és Elena szájához szorította.

- Megöllek!- indultam felé.....
- Nem tenném a helyedben! - szorította Monik, Elena nyakát.

- Engedd el! Most azonnal. - parancsoltam rá.
- Oké! - kacsintott egyet rám, majd hirtelen kitörte Elena nyakát és elviharzott.

Elena élettelen teste a földre rogyott. Oda rohantam és az ölembe vettem. A földön kuporogva Elenat a karjaimban tartva vártam hogy feléledjen.

Olyan " szörnyként " amilyen sosem akart lenni. És amilyen most miattam lesz........

Folyt.Köv.