Zene: http://www.youtube.com/watch?v=raB8z_tXq7A

( Beth szemszöge )

Végre sikerült bevallanom magamnak, hogy oda vagyok Stefan Salvatore-ért.
És arra a döntésre jutottam, hogy megszerzem magamnak.
Bármi áron!

- Szia! - köszöntem mosolyogva az éppen táplálkozó Stefan-nak.
- Mit akarsz Beth? - kérdezte közömbösen majd ledobta az öléből a táplálékául szolgáló lányt.

- Most miért vagy morcos? - kérdeztem nyafogósan, ami tőlem már megszokható volt.
- Nincs kedvem, most ehhez! - állt fel és kisétált a házból.

- Stefan várj már! - szaladtam  utána az udvarra.
- Beth! Nem érek erre rá. Klaus ezer feladatot adott. - mondta barátságtalan hangnemben.

- Az ráér! - szóltam rá még mindig nyafkán.
- Jó! Mond! Legalább előbb túl esek rajta. Csak ha lehet gyorsan. - nézett rám mogorván Stefan.

- Kellesz nekem Stefan! - mondtam ki egyenesen elé állva.
- Hogy mondtad? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Tudod, hogy Klaus oda van értem, ugye? De nekem még is te kellesz. - mondtam őszintén.
- Ahh.....- gúnyosan vigyorgott.

- Mi van? - kérdeztem sértetten.
- Semmi. Csak tudod Klaus nem igazán szereti ha elveszik azt ami az övé. - mondta Stefan.

- Én nem vagyok az övé. Eddig azért voltam vele mert jó buli volt és szórakoztató, de most te kellesz. - mondtam ki.
- Igen! Hiszed ezt te naív kis liba. Azt gondolod, hogy te irányítasz, közben Klaus úgy használ ahogy akar. - alázott meg a szavaival Stefan.

- Azt mondasz amit akarsz. Úgy is az enyém leszel. És tudod miért? - kérdeztem összeszedetten és kacéran.
- Nem tudom! Miért? - kérdezte megjátszott érdeklődéssel.

- Mert én mindig megkapom amit akarok. - az ujjammal végig simítottam a mellkasát.
- Hát akkor ez rossz hír neked, de engem nem kapsz meg. - tolta el a kezem magától és elindult.

- Most komolyan azt játszod, hogy nem érdekellek? - szóltam utána.
- Ez nem játék Beth. Nem érdekelsz. -fordult vissza felém.

- Óhh, igen, már el is felejtettem a kis hasonmást. Elena-t! - nevettem.
- Ő sem érdekel. - próbált meg hazudni.

- Csak tudnám, mi tetszik benne neked meg a bátyádnak! Elena egy senki, egy semmi. - jegyeztem meg.
- Akár csak te! - vágott vissza Stefan.

- Uhh Stefan! Ez övön aluli volt! - sétáltam mosolyogva felé, majd szorosan közel hozzá megálltam.
- Miért kell nekem mindig össze futnom egy őrült ribanccal?! - tette fel a költői kérdését arrébb állva.

- Nézz csak rám Stefan! Ne mond hogy nem akarsz. - mutattam végig magamon.

- Ugyan Stefan! Látom, hogy akarsz! - suttogtam az ajkaira majd megcsókoltam.
- Beth! - próbált eltaszítani de nem hagytam még szorosabban öleltem és csókoltam.

- Óóóhh! Micsoda fájdalom nekem, ez a romantikus pillanat. Az áruló bajtársaim! - szólalt meg egy gúnyos hang mögöttünk.
- Klaus.........- sóhajtottam rémülten.................

Folyt.Köv.