Zene: http://www.youtube.com/watch?v=suPlYwJ3YvM

( Alaric szemszöge )

A Mystic Grill teraszán ittam a kávémat és figyeltem az embereket. Irigység volt bennem, hogy ők élhetik a szokványos, boldog életüket,
nekem meg mindkét szerelmem vámpír lett aztán meghaltak. Szomorú, magányos, megkeseredett ember lettem.

- Jó napot! Csatlakozhatunk? - jelent meg a semmiből hirtelen egy szőke hölgy majd követte őt egy másik nő és Seth.
- Gondolom nincs választásom! - mondtam udvariatlanul, miután már leültek az asztalhoz.

- Nem szeretnénk zavarni a nyugalmát! Csak beszélni szeretnénk önnel! Én Eysan vagyok ő Olivia, ő pedig az öcsém Seth. - mutatkozott be a szőke hölgy.
- Seth-hez már volt szerencsém! Én Alaric vagyok, de gondolom ez nem új információ! - jegyeztem meg majd beleittam a kávémba.

- Nézze Mr. Saltzman! Mi segíteni akarunk, nem mi vagyunk a rosszak. - szólalt meg Olivia.
- És tőlem mit akarnak? - kérdeztem ezúttal kedvesebben.

- Azt szeretnénk ha ön nem venne részt ebben a dologban! - válaszolta Eysan.
- Tessék? - kérdeztem vissza ismét barátságtalan hangnemben.

- Nincs szükségünk koloncra, és felesleges áldozatokra. - szólalt meg Seth.
- Seth! Kérlek! - szólt rá az öccsére Eysan.
- Mr. Saltzman, ön ember és Elena szerettei közé tartozik. Mi pedig óvni szeretnénk. - folytatta Olivia.
- Tehát azt várják tőlem, hogy hátradőlve várjam a végkifejletet? - kérdeztem felháborodottan.

- Azt kérjük öntől, hogy maradjon a háttérben! - szólalt meg ismét Eysan.
- És ha azt mondom,hogy nem? - néztem a szemébe.

- Azt nem akarod megtudni! - hajolt közelebb Seth.
- Olivia! Elkísérnéd Seth-et, hogy lenyugodjon, én majd megbeszélem ezt Mr. Saltzman-al. - mondta Eysan fegyelmező tekintetet vetve Seth-re.
- Persze! - válaszolta Olivia kedves mosollyal majd Seth-el együtt távoztak.

- Látom ön a főnök! - jegyeztem meg gúnyosan.
- Igen! Mivel én vagyok a rangidős. Klaus után én születtem, majd Elijah és utána Seth. - mesélte Eysan.

- Akkor már értem miért ilyen hisztis a kedves öccse. Nehéz lehet a legkisebbnek lenni. - gúnyolódtam tovább, bár ez nem volt szokásom.
- Térjünk inkább vissza a témához. - reagált nyugodtan a mondandómra.

- Oké! De ahhoz csak egy mondatot fűznék. Még pedig azt, hogy nem teszem meg amit kérnek. Segíteni akarok. - mondtam komolyan.
- Rendben van! Azt csinál amit akar, de ez az ön felelőssége, ha baja esik mi nem tudjuk megvédeni, hiába ígértük meg Elena-nak. - nézett rám komoly tekintettel.

- Nem kértem, hogy védjenek meg! - vágtam rá válaszként.
- Ön tudja! - rántotta fel a vállát.

- Viszont látásra! - köszöntem el jelezve, hogy menjen el.
- Köszönöm, hogy türelmes volt! Viszlát! - mosolygott kedvesen majd elment.

Miután Eysan elment, csak rá gondoltam. Még sosem láttam ilyen határozott, komoly, türelmes, kedves és gyönyörű nőt.
Megbántam, hogy udvariatlanul és hülyén viselkedtem vele. És már alig vártam, hogy újra lássam.
Lehajtottam az utolsó korty kávém majd én is távoztam a Grill-ből..............

Folyt.Köv.