Zene: http://www.youtube.com/watch?v=V7OEC2a_43c

( Detty szemszöge )

Dawn bulija után, rögtön Chris lakásába mentem.
Kihasználtam az alkalmat mivel Chris, Damon-al, Alaric-al és Jeremy-vel a Grill-be ment.
Mikor a lakásához értem, rögtön kutatni kezdtem a holmija közt.

Tudtam, hogy ez nem jó dolog, hogy nem bízom meg teljesen Chris-ben.
De ennek ellenére folytattam a kutatást.
Először a szobájában kezdtem, az ágyánál a komódjában majd az asztalában.

Ezután a nappaliba mentem, de ott sem találtam semmit, csak úgy mint a konyhában.
Már majd nem abba hagytam a kotorászást, de megláttam a folyosó asztalán egy képet kilógni egy újság alól.
Levettem az újságot a képről, és teljesen letaglózott. Csalódás, és bánat öntött el.

Mila arca mosolygott vissza rám a képről. Mila igazat mondott, és én nem hittem neki.
Pedig igazat mondott, Chris egy gazember. Sírva fakadtam és a kanapéra dőltem.
Közben a képet szorongatva.

Pár perc elteltével rendbe szedtem magam és elhatároztam, hogy megvárom Chris-t.
Letöröltem az elmosódott sminkem, majd türelmesen vártam a kanapén üldögélve.
Egy vagy két óra telt el és a zár nyitódott az ajtóval együtt.

- Detty! Hát te? - mosolygott rám Chris.
- Beszélnünk kell! - mondtam érzelemmentes hangon.

- Valami baj van? - ölelt át aggodalmasan.
- Igen! - löktem el magamtól dühösen.

- Ez mi? - vágtam az asztalra a képet.
- Mila Dyer, az a lány akivel előtted jártam. - válaszolta.

- És miért van még mindig meg a képe? - kérdeztem már könnyes szemekkel.
- Nekem nincs meg! Fogalmam sincs honnan vetted! -mondta meglepetten.

- Mila mondta Dawn buliján, hogy nézzem meg a lakásodban hogy itt van e a képe. Megnéztem, és meg is találtam. - nyeltem egy nagyot.
- Fogalmam sincs hogy került ide. Esküszöm! - nézett a szemembe.

- Legalább ne hazudnál. - ráztam meg a fejem.
- Nem hazudok! Lehet hogy akkor tette ide amikor ide jött tegnap előtt. Az a nő őrült. - magyarázta.

- Tehát itt volt? - tettem ölbe a kezeim.
- Igen! De azonnal elzavartam. - lépett egyet felém.

- Nem tudok neked hinni Chris! - csuklott el a hangom.
- De Detty! Igazat mondok! Csak téged szeretlek! - megfogta az egyik kezem és össze fonta az újjainkat.

- Nem! Én....én így...ezt...nem tudok hinni neked! - húztam ki a kezem az övéből.
- Detty... ne csináld! - suttogta.

- Jobb lenne ha vége lenne, köztünk! -  jegyeztem meg halkan.
- Vége? - kérdezett vissza.

- Vége! Isten veled!- mondtam ki szomorúan.

Majd szempillantás alatt elillantam a lakásából, egyenesen haza felé......

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=7kIbsQPwxDQ

( Detty szemszöge )

Két hónap telt el Sanah halála óta. És azóta Elena egyre bezárkózottabb lett.
Jeremy elköltözött a Gilbert házból, Alaric-hoz mert nem bírta elviselni Elena viselkedését.
A barátait meg egytől egyig elvesztette Elena, még Damon-t is elüldözte maga mellől, pedig ő segíteni akart neki.
Olyan lett mintha csak emlék lenne számunkra.

Dawn születésnapja eljött. Caroline, Bonnie és persze én is lázasan készültünk a bulijára, amit a Salvatore Villában tartott.
Elena nem jött el, pedig Dawn őt is meghívta. Mindenki eljött a suliból, csak Elena nem. Hatalmas party volt.

- Szia Detty! - ölelt meg Dawn mosolyogva mikor beléptem a házba.
- Szia! Látom rengetegen eljöttek! - mosolyogtam vissza rá.

- Igen! Alig férünk el, pedig hatalmas a ház! - nevetett majd intett, hogy menjek csak tovább a tömegben.

Elindultam megkeresni Chris-t a tömegben, de egy fekete hajú ismeretlen lány állta el az utam.

- Óh szia! - nevetett rám, mintha rég ismernénk egymást, egy pohár pezsgőt szorongatva a kezében.
- Ne haragudj de én nem ismerlek! - mondtam neki kedvesen.

- Tényleg? Pedig a pasimmal jársz! - nézett rám hirtelen haragosan.
- Szerintem összekeversz valakivel! - jegyeztem meg még mindig udvariasan.

- Te vagy Detty, a Salvatore fivérek húga és Chris barátnője! - lépett közelebb hozzám.
- Igen! És te ki vagy? - kérdeztem most már én is mogorván.

- Mila Dyer vagyok! Chris barátnője! Vagy is voltam, mert miattad elhagyott. - jegyezte meg szemrehányóan.
- Nem hiszek neked, és különben is már régóta Chris-el járok. Eddig miért nem bukkantál fel? - kérdeztem Mila-tól.

- Mert most döntöttem el hogy vissza szerzem. Mivel tudom, hogy még engem szeret, és megbánta hogy elhagyott miattad. - vágta a szemembe.
- Ez nem igaz! - ráztam meg a fejem.

- Ő nem ezt mondta, tegnap! - mosolygott elégedetten.
- Nem hiszek neked! - mondtam határozottan.

- Oké! És ha bebizonyítom? - kérdezte játékosan.
- Nem tudsz olyat mondani amit elhinnék. - válaszoltam.

- Van egy régi képe rólam. Nem tudom hová tette de azt mondta hogy még meg van neki! Valahol. - közölte velem.
- Mondtam már, hogy nem hiszek neked. - töröltem meg a szemeimet.

- Csak keresd meg a képet! Ha megtalálod akkor tudni fogod, hogy nem hazudtam. Mit veszíthetsz? - kérdezte Mila.
- Rendben! De tudom, hogy nem találok semmilyen képet! - jegyeztem meg zaklatottan.

- Azért ne légy magadban ennyire biztos! - Mila a kezembe nyomta a poharát, majd elillant.

Nem szóltam semmit, senkinek. Nem akartam Dawn buliját elrontani, ezért úgy tettem mint ha semmi sem történt volna.
Élveztem a bulit és szórakoztam. De magamban féltem, hogy talán Mila igazat mondott! .........................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=XYI_vUIO5OE

( Elena szemszöge )

Egy hete volt Sanah temetése. Azóta Detty, Dawn, Caroline és Bonnie minden idejét velem töltötte.
Dawn még a suliba is beiratkozott, hogy velünk legyen. Kedves lány és nagyon jó barátnőnk lett.
Mindannyian sajnáltak, de engem ez zavart, mert túl akartam magam tenni ezen a nehéz időszakon,
de akár hányszor rájuk néztem sajnálat tükröződött a szemükből.

- Elena! Elkésünk az iskolából! - szólalt meg Jeremy, aki szintén a nyomomban volt azóta.
- Mehetünk! Én kész vagyok! - válaszoltam szomorúan, majd indultunk is.

Már az iskola parkolójában vártak a lányok, Detty, Bonnie, Caroline és Dawn.
- Szia Elena! - mosolygott Detty.
- Hello! - nyögtem ki nagy nehezen egy szót.

- Minden rendben? - kérdezte Caroline.
- Igen! - hazudtam majd az iskola ajtója felé indultam.

- Van kedved ma eljönni velünk a Grill-be? - kérdezte Bonnie, követve a többikkel.
- Nem! Majd máskor! - ráztam meg a fejem.
- Pedig jót tenne ha kimozdulnál egy kicsit. - jegyezte meg Dawn.

- Nem! Nekem tudjátok mi tenne jót? Az ha végre békén hagynátok. - megálltam és szembe fordultam velük.
- Elena! Mi csak segíteni akarunk! - mondta Detty.

- De nem kell! Nincs rá szükségem! - keltem ki magamból először.
- Jó, ha nem akkor nem! - nézett rám kedvesen Caroline.

- Hagyjátok már abba! - parancsoltam rájuk rossz kedvűen.
- De mit? - szólalt meg megint Bonnie.

- Ezt! Hogy mindent elnéztek nekem! És kedvesek vagytok, meg folyton a nyakamon lógtok. - soroltam egyre dühösebben.
- Te is tudod, hogy nem ránk haragszol Elena. - nézett a szemembe Detty.

- De igen Detty! Mert megfojtotok ezzel az állandó kedvességgel és törődéssel! - válaszoltam.
- Mert szeretünk téged! De úgy tűnik, hogy te ezt nem tudod értékelni! - mondta Caroline.

- Caroline! Érthető, hogy Elena most nincs jól. - szólt rá Dawn.
- Én megértem. - válaszolta Caroline, majd rám nézett.

- Ideje lenne felfognod Elena, hogy Sanah meghalt. És ideje túllépned. Nem fognak örökké sajnálni téged. - vágta a szemembe majd ott hagyott minket.
- Gyertek mi is menjünk! - mondta halkan Bonnie, Detty-nek és Dawn-nak, akik szó nélkül követték.

Egy pillanatig néztem ahogy elmennek. Majd elégedettség töltött el, hogy végre egyedül lehetek......

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=FVs55XkYzls&feature=player_embedded

( Elena szemszöge )

Miután Sanah örökre lehunyta a szemét, megjelent Detty, Jeremy és Dawn.

- Elena! Siettünk ahogy tudtunk! - mondta Detty felém sietve.
- Sanah meghalt! - közöltem halkan, mire mind a hárman rám meredtek.

- Nagyon sajnálom! - ölelt meg Detty, Jeremy még Dawn is.
- Damon és Bonnie hamarosan magukhoz térnek. Sanah-nak hála. - néztem rájuk üveges tekintettel.

- És te jól vagy? Már mint fizikailag? - kérdezte kedvesen Detty.
- Igen! - válaszoltam, majd megláttam, hogy Damon és Bonnie megmozdult.

- Bonnie! - szólalt meg Jeremy és ölelte magához Bonnie-t.
- Damon! - ölelte és, csókolta Dawn aggodalmasan.

Én meg csak néztem őket, a testvérem mellett kuporogva. Pár perc múlva Detty tanácsára elindultunk haza.

( Egy hét múlva )

Eljött Sanah temetésének napja, és én nem akartam ezt végig csinálni. Anyuék után, Jenna néni és most  Sanah.
Túl sok embert veszítettem már el aki fontos volt számomra. Ráadásul most egyedül voltam, hiszen Sanah az én testvérem volt.

A temetésre sokan eljöttek. De számomra az volt a legfontosabb, hogy a barátaim eljöttek. Detty, Chris-el az oldalán mellettem állt, Jeremy Bonnie-val, Caroline Tyler-el,  Alaric  Eysan mellett, mivel egy ideje már egypárt alkotnak. Dawn pedig Damon kezét fogta. Csak én álltam egyedül, teljesen elveszve. Magányosan!

A temetés után a házunkban volt a búcsúztató ahol mindenki részvétet nyilvánított, de én nem akartam ott lenni. Mindenkinek azt mondtuk, hogy baleset érte Sanah-t, és ezért úgy éreztem hogy nem méltó hozzá ez a temetés. Hiszen ő feláldozta magát, egy barátjáért és azért akit szeretett. Én meg csak bolyongtam a tömegben, a saját házamban, idegenként.

- Nyugodtan pihenj le ha gondolod Elena! Majd Caroline, Bonnie meg én tartjuk a frontot. - ajánlotta Detty.
- Köszönöm! - mondtam hálásan majd felmentem a szobámba.

Eldőltem az ágyamon az emlékeimbe menekülve, majd valaki kopogott, és már nyílt is az ajtó.

- Nincs szükséged valamire? - kérdezte Damon, becsukva maga mögött az ajtót.
- Nincs! Köszönöm! - válaszoltam miközben felültem az ágyon.

- Rendben! Akkor nem zavarlak! - fordult az ajtó felé.
- Várj! Nem maradnál egy kicsit? - kérdeztem halkan.

- De, persze! Ha szeretnéd! - sétált felém majd leült mellém.
- Köszönöm, hogy itt vagy! - öleltem meg Damon-t a könnyeimmel küszködve.
- Nincs mit! - ölelt magához, én pedig eldőltem és a fejem az ölébe hajtottam.

Damon közelsége megnyugtató volt, és azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat..........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=n5LJWG-sQys

( Sanah szemszöge )

Elena értetlenül meredt rám, de én már tudtam hogy mi következik most.

- Tudom, hogy Damon és Bonnie meghalt. De én megváltoztatom a dolgokat. - mondtam határozottan Elena-nak, majd Bonnie testével együtt vissza tértünk a kisházhoz ahol Damon feküdt holtan.
Letettem Bonnie-t Damon mellé majd Elena-ra néztem.

- Újra élni fognak Elena. megígérem! - néztem a nővérem szemébe.
- De hogy? - kérdezte hitetlenkedve.

- Majd meglátod, de előtte beszélnem kell a boszorkány lelkekkel! - válaszoltam neki, majd próbáltam kapcsolatba lépni a boszorkányokkal.

Pár perc múlva már a boszorkányok közt voltam. Megtudtam, hogy, hogyan hozzam vissza Damon-t és Bonnie-t az élők közé, valamint azt is, hogy mi lesz ennek az ára.

- Elena! Készen állok! - szólaltam meg magamhoz térve.
- De Sanah! Bonnie varázslatainak is volt ára! A tiéd mi? - kérdezte aggódva.

- Ne aggódj Elena, nem nagy ár az életükért cserébe! - mosolyogtam.
- Biztos? - faggatott tovább.

- Biztos! - válaszoltam.
- Jó akkor mit tegyek? - kérdezte Elena segítőkészen.

- Csak ülj le, oda a sarokba! - néztem oldalra majd Damon és Bonnie teste fölé hajoltam, térdre ereszkedve.

Mondani kezdtem a varázsigét, ami vissza hozza a barátnőmet Bonnie-t, és azt a férfit akit szeretek, Damon-t.
Az erőm átjárta a testem és az övékét is, és tudtam hogy sikerülni fog. Az árát pedig csak én tudtam.

Mikor végeztem, gyenge voltam, lassan Elena-hoz sétáltam és megfogtam a kezét.
- Sikerült Elena! - mondtam halkan, erőtlenül.

- Köszönöm! De te jól vagy? - aggodalmaskodott megint.
- Ne aggódj miattam. Éld végre az életed és ígérd meg, hogy boldog leszel.- kértem kedvesen majd egyensúlyomat vesztve a földre rogytam.

- Sanah! Mi a baj? Miért mondasz ilyeneket? - ölelt magához Elena.
- Csak szeretnék elbúcsúzni, úgy hogy tudjam te jól leszel. - mosolyogtam halványan.

- Elbúcsúzni? Sanah! Mi volt a varázslat ára? - kezdett világos lenni számára minden.
- Az életem! Ami, mint már mondtam nem nagy ár az övékért. Bonnie-nak átadtam minden erőm, így még erősebb lesz. - közöltem egyre gyengébben.

- De miért Sanah? Miért? - szorított magához Elena.
- Mert szeretem Damon-t és nem tudok úgy élni, hogy ő nincs itt. De ő viszont tud nélkülem élni. - válaszoltam Elena-nak.

- Ne Sanah! Ne hagyj itt! - zokogott Elena.
- Elena! Damon szeret téged és a barátaink is. Majd ők vigyáznak rád helyettem is. - vigasztaltam.

- De te vagy a testvérem! - ölelt magához megint.
- És az is maradok! De neked boldognak kell lenned Damon-al. - jelentettem ki.

- De.. - kezdte el, de közbe vágtam.
- Nincs de! Ígérd meg Elena! - kértem ismét.

- Nem tehetem! - válaszolta.
- Kérlek! - néztem a szemébe.

- Rendben! Megígérem! - esküdött meg végre.
- Köszönöm! És ne feledd hogy szeretlek! - mondtam majd elhagyott a maradék erőm is és örök "álomra" hunytam a szemem......

Foly.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=USR3bX_PtU4

( Elena szemszöge )

Miután Bonnie holtan rogyott össze, Stefan is megindult utánunk. De a fák közül egy alak lépett ki.
S ahogy közeledett felénk, tisztán láthatóvá vált, hogy ki az.

- Sanah! - rezzentem meg.
- Hát ti sosem fogytok el? - szólalt meg Beth gúnyosan.

- Tedd le Elena-t! - parancsolta Sanah, Ray-nek olyan határozott magabiztossággal, amit még sosem láttam tőle.
- Ti mind megőrültetek?- suhant Stefan fenyegetően Sanah felé.

- Nem Stefan, te őrültél meg ha azt hiszed hogy meg tudsz állítani. - válaszolta Sanah.
- Beth tedd a dolgod! - mondta Klaus sürgetően.

- Ne fáradj Klaus, a kis boszorkádnak nincs ereje! - fordult Sanah, Klaus felé.
- Mi? - ijedt meg Beth, majd az erejét próbálta használni, mind hiába, mert úgy volt ahogy Sanah mondta.

- Ezt, hogy csináltad? - kérdezte Klaus, Sanah-tól.
- Leblokkoltam az erejét. Nem gondoltad, hogy csak úgy ide jövök? - kérdezte Sanah dacosan.

- Akkor is meghalsz! - mondta Stefan majd megragadta Sanah-t.
- Stefan, ne! - sikítottam fel.

Pár pillanattal később azonban, Stefan fájdalmas üvöltéssel a földre térdelt, a fejét két keze közé fogva.
- Elég! Hagyd abba! Elég! - üvöltötte kínkeservesen.

- Tedd le Elena-t! - parancsolta Sanah megint Ray-nek.
- Ray, tedd le! - mondta megadóan Klaus.

- Igen! - engedelmesen bólintott Ray, majd le tett a földre, én pedig Sanah-hoz futottam.
- Tűnjetek el Klaus! Mindannyian! - mondta Sanah, közben még mindig Stefan-t kínozva.

- Elmegyünk egy időre Mystic Falls-ból! - egyezett bele Klaus.
- Helyes! - bólintott Sanah, és abba hagyta Stefan kínzását.

- Te........- kezdte Stefan, Sanah felé rohanva, de ő egy laza mozdulattal arrébb lökte.
- Ideje indulnotok, Klaus! És vidd a csicskásaidat is! - jegyezte meg Sanah, majd Klaus a többiekkel együtt eltűnt az erdőben.

- Jaj, Sanah! Annyira örülök hogy itt vagy! Köszönöm! - öleltem meg erőtlenül.
- Még nincs mit! A neheze még csak most jön! - válaszolta komoly tekintettel.

Én pedig nem értettem, hogy mire céloz!..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=PVFr_u1pWyM

( Elena szemszöge )

Futottam, futottam és csak futottam, be az erdő legmélyébe. De egyszer csak megtorpantam.

- Bonnie? Mit keresel itt? - kérdeztem riadtan.
- Elena! Megint ugyan azt álmodtam amit a múltkor, amit meséltem nektek, és itt ébredtem fel. - válaszolta nyugtalanul.

- Bonnie! Bonnie! Az álmod..- dadogtam zokogva.
- Mi van az álmommal? - kérdezte ő is zaklatottan.

- Az álmod valóra vált. - böktem ki erőtlenül.
- Mi? - nézett rám könnyes szemekkel Bonnie.

- Láttam Bonnie, láttam ahogy megöli Damon-t. - zokogtam tovább majd futni kezdtem Bonnie-val együtt.
- Elena, tudod hogy mi lett az álmom vége? - kérdezte mögöttem futva.

- Bonnie az nem történhet meg, nem halhatsz meg te is! - álltam meg egy pillanatra hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem tudok ellene mit tenni Elena. Annyira sajnálom Damon-t is és ezt az egészet de nem vagyok elég erős! - zokogott Bonnie is.

- Menekülj el Bonnie! Most! - mondtam komolyan de már késő volt. Klaus, Stefan, Beth és Ray lépett ki a fák mögül.
- Elena! - húzódott közelebb hozzám Bonnie.

- Csak nem gondoltad komolyan, hogy elfuthatsz előlünk? - nevetett Klaus.
- Ray, fogd meg Elena-t és hozd! - szólalt meg Beth, majd Ray elindult felém.

- Nem viszitek sehová Elena-t! - állt elém Bonnie.
- Bonnie ne! - suttogtam.

- Beth foglald le a kis örökmozgó Bonnie-t, Stefan te meg öld meg! - parancsolta Klaus.
- Ne ne kérlek Klaus ne! - könyörögtem.

- Ray hozd Elena-t, Stefan, Beth ti tudjátok a dolgotok. - szólalt meg ismét Klaus nem törődve a könyörgésemmel.
- Örömmel! - mosolygott Beth, majd valami varázsigét motyogott.

- Tegyél le! - sikítottam mikor Ray felkapott a vállára és elindult Beth és Klaus után.

De nem törődött velem senki, vissza néztem és láttam, a mozdulatlanná dermesztett barátnőm könnyeit.
Majd Stefan kezét ahogy , kitépte Bonnie szívét, pont úgy ahogy Damon-ét. Nem kaptam levegőt a látvány miatt,
olyan volt mint ha az én szívemet tépte volna ki. Könnyeimmel az arcomon csak a nevét tudtam kimondani.
- Bonnie!.............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=WOKI_tIBWVI&feature=relmfu

( Elena szemszöge )

Mikor hazaértem a Grill-ből, gyanús csend volt a házban, és mikor a nappaliba értem, már tudtam is az okát.

- Jeremy! - rohantam oda a földön heverő öcsémhez, aki mellett ott állt Klaus, Stefan és egy lány.
- Nem kell aggódnod, még él! - szólt hozzám a lány Jeremy-re célozva.

- Mit tettetek vele? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Valahogy be kellett jutnom a házba, Stefan meg úgy is bejöhetett. - válaszolta Klaus.

- Úgy hogy megkértem Jeremy-t, hogy hívja be Klaus-t. - folytatta Stefan.
- Megkérted mi? Kényszerítetted nem megkérted. - mondtam szemrehányóan lassan felállva Jeremy mellől.

- Tök mindegy, vihetnénk végre Elena-t? - nyafogott a lány.
- Nyugalom Beth! Stefan hozd Elena-t. - parancsolta Klaus.

- Hova visztek? - kérdeztem rémülten.
- Majd meglátod! - válaszolta Stefan majd felkapott és elindultunk.

Nem tudom mennyi időt autóztunk, mire egy erdőbe értünk, egy elhagyatott házhoz.
Kívülről lepukkadt, de belül olyan volt mint egy palota.

- Minek hoztatok ide? - kérdeztem Klaust.
- Kell a véred! - válaszolta helyette Beth.

- Mire kell a vérem? - kíváncsiskodtam tovább.
- Arra hogy hibrideket csináljunk vérfarkasokból! - válaszolt megint Beth.

- Mi? Ne, ne, ne! Stefan ezt nem hagyhatod! - kétségbe esetten néztem Stefan-ra.
- Már nem hatod meg Stefan-t! - mosolygott gúnyosan Beth.

- Na kezdhetnénk is! - szólalt meg Klaus majd megjelent egy idegen férfi is.
- Rendben kezdhetjük. Klaus tedd a dolgod, Ray-el. - mondta Beth magabiztosan.

Ezután gyorsan történt minden. Klaus adott a véréből Ray-nek, majd kitekerte a nyakát. Fél óra sem telt el és Ray ébredezni kezdett. Beth megragadta a kezem és megvágta a vérem pedig egy pohárba csepegtette, amit oda adott Klaus-nak.

- Ezt idd meg! - parancsolta Klaus átnyújtva a véremmel teli poharat Ray-nek, aki meg is itta, majd fájdalommal teli hangon üvölteni kezdett. Még a hideg is kirázott a csontjai hangjától.

- Remek! Sikerült az átváltozás! - jelentette ki Klaus elégedett mosollyal.
- Akkor megcsapoljam Elena-t? - nézett rám Beth.
- Nem kell! Visszük magunkkal, és ha majd szükség lesz a vérére akkor frissen hozzájutunk. -válaszolta neki Klaus.

- Elena nem megy veletek sehova! - szólalt meg egy ismerős hang mögülem.
- Damon! - sóhajtottam fel mikor megláttam hogy ő az.

- És ezt te fogod megakadályozni? - nevetett Stefan.
- Igen! Ha már te nem véded meg akkor majd én. - vágott vissza neki Damon.

- Stefan! Öld meg, nem akarok tovább itt időzni. - szólalt meg félvállról Klaus.
- Neee! - sikítottam fel.

Mind hiába mert Stefan megragadta Damon-t, de ő sem adta magát könnyen. Dulakodni kezdtek én pedig zaklatottan és zokogva néztem a két fivér harcát. És tudtam, hogy ez a harc életre halálra megy. Végig Damon-t néztem aggódva hogy elveszítem. És ekkor jöttem rá, hogy már Damon-t szeretem. Hiszen érte aggódtam.

A megvilágosodásomból az a szívszaggató kép zökkentett ki ahogy Damon-t Stefan térdere kényszerítette majd egy mozdulattal kitépte a szívét, amit a földre dobott. Damon az utolsó pillantását is nekem adta, hiszen mielőtt mind ez megtörtént rám nézett és az ajtó felé biccentett a fejével. De nem bírtam mozdulni, csak miután már a földön hevert holtan, egy utolsó pillantást vetettem rá majd futni kezdtem, ki az erdőbe..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=uk1GrOlaJqg&noredirect=1

( Detty szemszöge )

Megbeszéltem telefonon egy találkozót Elena-val a Grill-ben, így egyenesen oda mentem miután megismertem Dawn-t.

- Szia! - köszöntem kedvesen a már rám váró Elena-nak.
- Szia! - köszönt vissza szomorkásan.

- Valami baj van? Oké, tudom ez hülye kérdés volt! - jegyeztem meg együtt érzően.
- Nem!Csak mostanában eléggé egyedül érzem magam! - mondta még mindig szomorúan.

- Tudom, és pont ezért szerettem volna veled beszélni! - sóhajtottam.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdezte komoly tekintettel.

- Szeretnék tőled bocsánatot kérni! Nagyon sajnálom a múltkorit! - mondtam őszintén.
- Semmi baj Detty,megértem. Hiszen Damon a testvéred. - vigasztalt halvány mosollyal a száján.

- De te is az vagy, olyan vagy számomra,ezért szeretném ha megint barátok lennénk. - közöltem bűntudatosan.
- Kedves tőled. És én is szeretném ha megint barátok lennénk. - vidult fel Elena majd megölelt.

- Damon-nak már úgy sincs szüksége az istápolásomra! - jegyeztem meg kicsit gúnyosan.
- Hogy - hogy? - érdeklődött Elena.

- Ide felé jövet eszembe jutott hogy otthon hagytam a táskám ezért gyorsan vissza mentem és amikor visszaértem láttam, hogy a kis szöszi Dawn-al csókolózik, de szerencsére nem láttak meg, ezért rohantam is ide. - válaszoltam részletesen.
- Ki az a Dawn? - kérdezte féltékenységét rosszul leplezve.

- Óh tényleg! Te nem tudod hogy ki Dawn! Hát ő Elijah és az első Petrova lánya, azért jött hogy segítsen megölni Kalus-t. - válaszoltam megint.
- Értem! És kedves? - érdeklődött zavartan.

- Igen az! De szerintem...hogy is mondjam....túl....szöszi! - nevettem el magam.
- Tehát pont Damon- nak való! - mosolyodott el halványan.

- Nem Elena! Te vagy Damon-nak való! De nem várhat rád örökké! - jegyeztem meg már komolyan.
- Tudom! És semmi gond. Damon azzal van akivel akar. - magyarázta játszott könnyedséggel.

Pár pillanat csend után Elena arca megkövült és szomorúság tükröződött a szeméből miközben mögém bámult.
Megfordultam és láttam hogy Damon-t bámulja aki éppen akkor érkezett a Grill-be Dawn társaságában.

- Elmenjünk? - kérdeztem visszafordulva Elena felé.
- Igen légyszi! - törölte meg a szemeit válaszolva.

- Rendben! Menjünk a hátsó ajtón, majd Matt kienged hátul! - mondtam majd elindultunk a raktár ajtó felé.

Mikor oda értünk intettem Matt-nek aki rögtön jött is és a raktáron keresztül kiengedett minket hátul.
Kiérve a Grill-ből Elena hálásan félmosolyra húzta a száját, jelezve hogy hálás amiért hála nekem nem vett észre minket sem Damon sem pedig Dawn. Ezután Elena elindult haza én pedig a Salvatore Villa felé vettem az irányt........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=NveEI5KfLtU&feature=related

( Damon szemszöge )

Detty-vel beszélgettünk a nappaliban mikor megjelent Bonnie és Jeremy egy ismeretlen lánnyal.
- Te meg ki vagy? - állt fel a kanapéról kíváncsiskodva Detty.

- Dawn vagyok! Dawn Smith! - válaszolta a szőke idegen.
- A parkban találkoztunk vele, és veletek szeretne beszélni meg Elena-val. - szólalt meg Jeremy.

- És ti meg ide hoztátok csak úgy! - mondtam kicsit ingerülten.
- Ez innen már nem a mi dolgunk! Gyere Jeremy menjünk, mert láthatólag Damon-nak rossz napja van. - nézett rám Bonnie majd elmentek Jeremy-vel.

- Én Detty vagyok!Miről szeretnél velünk beszélni?- kérdezte kedvesen Detty a lánytól.
- Elijah lánya vagyok, és az első Petrova vagy is Charlotte az anyám. Akit Klaus megölt. - mondta Dawn.
- Jaaj! Ne már! Ne játszd itt a kis szegénykét aki megmentésre vár.- szóltam gúnyosan, mert gyanús volt ez a kedvesség a lány részéről.

- Ne haragudj a bátyámra rossz napja van! - mosolygott Detty rám majd rá.
- Semmi baj! Megszoktam már a bunkó " embereket ". - mondta visszavágásként Dawn.
- Nem lelki segély szolgálat vagyunk, úgy hogy sajnos nem tudunk neked segíteni! - folytattam.

- Uh! Damon! Hihetetlen vagy! Most inkább megyek is, Elena-nal leszek mert beszélnem kell vele! - mondta Detty szúrós tekintettel majd elment.

- Nem kell a segítségetek! Én akarok nektek segíteni.- válaszolta Dawn.
- Ohh! Sajnos az állás már be van töltve! - mondtam még mindig gúnyosan.

- Én türelmes vagyok! De te kicsit sokat képzelsz magadról. Nem gondolod? - nézett rám majd hirtelen előttem termett és megragadta a torkom.
- A családotokra jellemző az idegbaj, ahogy látom! - susogtam a szorítása alatt.

- Ne haragudj! Csak elkapott a hév! - elengedte a nyakam majd leült a kanapéra.
- Nos! Ha annyira segíteni akarsz akkor...üdv az önkéntes csapatban. - húztam a szám féloldalas mosolyra.

- Köszönöm! Látod? Kedves is tudsz lenni! - mosolygott vissza.
- Igen! De most inkább a félelem beszél belőlem! - válaszoltam.

- Félelem? Én azt halottam hogy te azt a szót nem ismered. - nevetett.
- Mostanában közelebbi viszonyban állok vele. - céloztam a félelemre.

- Hát! Szerintem nagyon édes vagy! - suhant elém Dawn.
- Ezt még nem mondták rám! - nevettem fel halkan.

- Az előbb nem voltál az de most tényleg az vagy!- mondta tovább.
- Hát köszönöm! - mondtam komolyan.

- Nem baj ha megcsókollak? - kérdezte meg hirtelen majd választ sem várva megcsókolt.
Hirtelen ért, de végül is Detty szerint és szerintem is tovább kell lépnem Elena-n ezért viszonoztam Dawn csókját....

Folyt.Köv.

 Zene: http://www.youtube.com/watch?v=irmQRNqBT9U

( Dawn szemszöge )

Végre megérkeztem Mystic Falls-ba. Hosszú út állt mögöttem ezért a hotelbe mentem először.
Miután kivettem egy szobát kipakoltam, lezuhanyoztam majd elindultam a várost feltérképezni.
A parkban rengeteg ember volt valami ünnepség lehetett. Közelebbről is meg akartam nézni ezért
besétáltam a tömegbe.

- Hello! - mosolyogtam kedvesen egy ismeretlen fiúra aki egyedül állt.
- Hello! - köszönt vissza udvariasan.

- Mi ez az ünnepség? - kérdeztem tőle a tömegbe bámulva.
- Ma ünneplik Mystic Falls városalapítóit. - válaszolta.

- Értem. Érdekesen hangzik. Amúgy a nevem Dawn. - mutatkoztam be.
- Nagyon örülök. Én Jeremy, Jeremy Gilbert vagyok. - mutatkozott be ő is.

- Áh, szóval Gilbert vagy? - kérdeztem vissza.
- Igen. Talán ismersz minket. - kérdezte gyanakvó tekintettel.

- Nem! De már sokat halottam a Gilbert és a Salvatore családfáról. - nevettem el magam halkan.
- Ez érdekes. - jegyezte meg.
- Hello! - jelent meg egy alacsony, lány.

- Szia! - köszöntem vissza kedvesen.
- Bonnie! Ő itt Dawn! - szólalt meg Jeremy.
- Örvendek Dawn! Én Bonnie Bennett vagyok! - mosolygott rám kedvesen.

- Bennett? Úgy mint Emily Bennett? - csodálkoztam el.
- Feltételezem, nem ember vagy ha már hallottál Emily-ről. - kapta fel a tekintetét Jeremy.
- Ki vagy te? - kérdezte tőlem Bonnie.

- Az első Petrova lány vagy is Charlotte és Elijah lánya vagyok! - közöltem velük.
- Öhh..- akadt el Jeremy lélegzete a meglepettségtől.
- És miért jöttél? - kérdezte Bonnie rémülten.

- Jaj nem kell félnetek! Nem akarok senkit bántani! Csak Klaus-t. - mondtam őszintén.
- Igazán? És miért? - érdeklődött Jeremy.
- És honnan tudjuk hogy bízhatunk a szavadban? - nézett rám Bonnie.

- Klaus megölte az anyámat, szerintetek ezek után is az ő oldalán állnék? - kérdeztem zaklatottan.
- Nem! Persze hogy nem! Hiszünk neked. Ugye Bonnie? - nézett a hozzábújó lányra.
- Igen! Hiszünk neked! - válaszolta együtt érző tekintettel  Bonnie.

- Köszönöm! - mosolyogtam hálásan.
- Azt tudod, hogy Elijah-t is megölte Klaus? Vagy is félig meddig ölte meg. - javította magát Jeremy.
- Nagyon sajnáljuk Dawn! - nézett a szemembe Bonnie.

- Igen halottam róla. És ezért is akarom Klaus-t holtan látni. El vinnétek Elena-hoz és a Salvatore fivérekhez? - kérdeztem lassan.
- Stefan Salvatore Klaus oldalán áll egy ideje. - közölte velem Jeremy.
- De Damon-hoz és Elena-hoz elviszünk! - folytatta Bonnie.

- Rendben! Akkor indulhatunk is! - mondtam mosolyogva majd elindultunk.....

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=diaHnF-zfEg

( Elena szemszöge )

Detty barátságának elvesztése már csak hab volt a tortán. Fájt, de nem hibáztattam a döntése miatt hiszen
jogos hogy Damon-ért aggódik. De akkor is fájt és ezt a fájdalmat meg kellett osztanom valakivel, valamivel. A naplómmal.

" Kedves Naplóm!
Ma rájöttem, hogy az életem borzalmas! Sőt még annál is borzalmasabb!
Hiányzik anyu, hiányzik apu, hiányzik Detty barátsága és Jenna néni még John is.
Emlékszem amikor kislány koromban karácsonyi ebédre vártuk Jenna nénit és John " bácsit ".
Jeremy és én izgatottan vártuk mit kapunk ajándékba, anyu az ebédet csinálta apu meg
lelkesen díszítette a házat az ezer színű égősorral.
Hol vannak azok a karácsonyok? Voltak egyáltalán?
Alig néhány éve volt de mint ha nem is az én életem lenne, ha nem más ragyogó életét
nézném kívülről az ablakon át kukucskálva, idegenként.
Igen ez a megfelelő szó " idegen ". Az vagyok a saját életemben.
Nem tudom mit tegyek, hogy mit akarok, csak boldog szeretnék lenni.
De ez csak hiú ábránd, hiszen én Elena Gilbert vagyok, Elena a hasonmás az áldozat.
Az akihez mindenkinek köze van. Vagy így vagy úgy. Egyesek szeretnek és védeni akarnak,
mások áttipornak rajtam az érzéseimen a saját vágyaik miatt. Nem törődve azzal, hogy
más embereknek is ártanak.
Ha valaki megkérdezné, hogy mire vágyok a legjobban, azt felelném " magányra ".
Semmi másra csak hogy mindenki hagyjon békén, és had tegyem amit akarok nem foglalkozva azzal,
hogy mi van körülöttem. De ez is csak hiú ábránd, mert én Elena Gilbert vagyok kedves naplóm.
Elena Gilbert.......... "

Letettem a tollat és mereven bámultam magam elé a naplómra. Pár másodperc után az egyik lap nedvesedni kezdett ,
a kezemmel a szemem felé nyúltam és akkor vettem észre hogy megint potyognak a könnyeim.
Mostanában ez elég sűrűn meg esik velem, már fel sem tűnik ha sírok.
Megtöröltem a szemem majd a hátra dőltem az ágyamon és a plafont bámultam tovább, amíg el nem aludtam..........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=_HKH7Emy1SY

( Klaus szemszöge )

- Klaus! - nézett rám  Stefan riadtan.
- Mi a magyarázatod erre Beth? - kérdeztem komoly tekintettel.
- Jaj Klaus! Ne játszunk tovább szegény Stefan-al. - nevette el magát Beth.

- Milyen játék? Mi? Nem értek semmit. - kérdezte Stefan értetlenül.
- Ez egy próba volt. Bizalom próba! - válaszoltam neki.
- Klaus-nak biztosnak kellett lennie abban hogy bízhat benned minden téren. - mosolygott Beth.

- Értem! Na és átmentem a próbán? - kérdezte Stefan higgadtabban.
- Igen! Átmentél! Abszolút bízom benned. - válaszoltam rögtön.
- Meg is érdemli. - lépett mellém Beth és a kezével megsimította az arcom.

- Nem volt valami nehéz próba. - jegyezte meg magabiztosan Stefan.
- Azért a legtöbben nem tudnak ellenállni Beth-nek. - vágtam vissza.
- A boszik már csak ilyenek! - bújt hozzám Beth.

- Az a lényeg hogy átmenetem a próbán. - sóhajtott nehézkesen Stefan.
- Igen az! Csak meg ne bánjam a beléd vetett bizalmam. - néztem rá fürkésző tekintettel.
- Nem fogod megbánni Klaus. - vette védelmébe Beth.

- Nem! Nem fogod! - mondta Stefan is.
- Rendeben. El kell mennem pár napra, addig te vagy a helyettesem. - mondtam Stefan-nak.
- És velem mi lesz? - nyafogott Beth.

- Hová mész Klaus? - érdeklődött Stefan.
- Beth te itt maradsz. Fontos dolgom van. - válaszoltam nekik majd el is indultam.

( Beth szemszöge )

Miután Klaus elment, lassan közelíteni kezdtem Stefan felé.
- Haragszol? - kérdeztem kislányos mosollyal.
- Nem! - válaszolta egykedvűen majd öntött magának egy pohár italt.

- Tudod! Tényleg tetszel Stefan. - súgtam a fülébe miközben kivettem a poharat a kezéből.
- Ez megint egy próba? - kérdezte körbe nézve a helységben.

- Nem próba! Klaus elment! - mosolyogtam kacéran.
- Beth! Ez nem vicces! - szólt rám Stefan.

- Tudom, nem is annak szánom! Kellesz nekem Stefan, és mint mondtam én megkapom amit akarok. - nevettem.
- És mit akarsz pontosan? Meghalni? Mert Klaus megöl ha megtudja. - lépett egyet felém.

- Nem kell megtudnia! - suttogtam rossz kislányos vigyorral.
- Te tudod. - sóhajtott egyet Stefan majd magához húzott és megcsókolt.....................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=suPlYwJ3YvM

( Alaric szemszöge )

A Mystic Grill teraszán ittam a kávémat és figyeltem az embereket. Irigység volt bennem, hogy ők élhetik a szokványos, boldog életüket,
nekem meg mindkét szerelmem vámpír lett aztán meghaltak. Szomorú, magányos, megkeseredett ember lettem.

- Jó napot! Csatlakozhatunk? - jelent meg a semmiből hirtelen egy szőke hölgy majd követte őt egy másik nő és Seth.
- Gondolom nincs választásom! - mondtam udvariatlanul, miután már leültek az asztalhoz.

- Nem szeretnénk zavarni a nyugalmát! Csak beszélni szeretnénk önnel! Én Eysan vagyok ő Olivia, ő pedig az öcsém Seth. - mutatkozott be a szőke hölgy.
- Seth-hez már volt szerencsém! Én Alaric vagyok, de gondolom ez nem új információ! - jegyeztem meg majd beleittam a kávémba.

- Nézze Mr. Saltzman! Mi segíteni akarunk, nem mi vagyunk a rosszak. - szólalt meg Olivia.
- És tőlem mit akarnak? - kérdeztem ezúttal kedvesebben.

- Azt szeretnénk ha ön nem venne részt ebben a dologban! - válaszolta Eysan.
- Tessék? - kérdeztem vissza ismét barátságtalan hangnemben.

- Nincs szükségünk koloncra, és felesleges áldozatokra. - szólalt meg Seth.
- Seth! Kérlek! - szólt rá az öccsére Eysan.
- Mr. Saltzman, ön ember és Elena szerettei közé tartozik. Mi pedig óvni szeretnénk. - folytatta Olivia.
- Tehát azt várják tőlem, hogy hátradőlve várjam a végkifejletet? - kérdeztem felháborodottan.

- Azt kérjük öntől, hogy maradjon a háttérben! - szólalt meg ismét Eysan.
- És ha azt mondom,hogy nem? - néztem a szemébe.

- Azt nem akarod megtudni! - hajolt közelebb Seth.
- Olivia! Elkísérnéd Seth-et, hogy lenyugodjon, én majd megbeszélem ezt Mr. Saltzman-al. - mondta Eysan fegyelmező tekintetet vetve Seth-re.
- Persze! - válaszolta Olivia kedves mosollyal majd Seth-el együtt távoztak.

- Látom ön a főnök! - jegyeztem meg gúnyosan.
- Igen! Mivel én vagyok a rangidős. Klaus után én születtem, majd Elijah és utána Seth. - mesélte Eysan.

- Akkor már értem miért ilyen hisztis a kedves öccse. Nehéz lehet a legkisebbnek lenni. - gúnyolódtam tovább, bár ez nem volt szokásom.
- Térjünk inkább vissza a témához. - reagált nyugodtan a mondandómra.

- Oké! De ahhoz csak egy mondatot fűznék. Még pedig azt, hogy nem teszem meg amit kérnek. Segíteni akarok. - mondtam komolyan.
- Rendben van! Azt csinál amit akar, de ez az ön felelőssége, ha baja esik mi nem tudjuk megvédeni, hiába ígértük meg Elena-nak. - nézett rám komoly tekintettel.

- Nem kértem, hogy védjenek meg! - vágtam rá válaszként.
- Ön tudja! - rántotta fel a vállát.

- Viszont látásra! - köszöntem el jelezve, hogy menjen el.
- Köszönöm, hogy türelmes volt! Viszlát! - mosolygott kedvesen majd elment.

Miután Eysan elment, csak rá gondoltam. Még sosem láttam ilyen határozott, komoly, türelmes, kedves és gyönyörű nőt.
Megbántam, hogy udvariatlanul és hülyén viselkedtem vele. És már alig vártam, hogy újra lássam.
Lehajtottam az utolsó korty kávém majd én is távoztam a Grill-ből..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=0G3_kG5FFfQ&ob=av2e

( Detty szemszöge )

Elena-tól egyenesen Damon-hoz jöttem. Egyedül üldögélt a nappaliban, mint ahogy azt
mostanában szokta. A bátyám lett a legártatlanabb lény a világon, mióta Stefan elment.

- Szia bátyus! - öleltem meg.
- Szia! - köszönt vissza magához szorítva.

- Volt ma itt Chris? -kérdeztem puhatolózva.
- Nem! Nem volt! - válaszolta Damon. Aminek örültem.

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem lehuppanva mellé.
- Most kérdeztél. De igen kérdezz csak. - nevetett.

- Sanah miért rohant el sírva múltkor? - érdeklődtem.
- Azt mondta szeret. Én pedig megmondtam neki, hogy én nem viszonozom úgy ahogy ő szeretné és megérdemelné. - válaszolta.

- Mert Elena-t szereted? - kérdeztem meg de tudtam a válaszát.
- Igen. De miért? - kérdezte gyanakvó tekintettel.

- Nem fogok neked hazudni, ezért kibököm amit akarok. - mondtam teljes komolysággal.
- Igen! - nézett a szemembe Damon és láttam rajta az aggodalmat.

- Elena-tól jöttem ide. Egy komoly és nehéz beszélgetésen vagyok túl vele. Megkérdeztem tőle,
hogy mit érez irántad. Azt mondta szeret téged, de nem lehet veled mert Stefan-t is szereti. - meséltem szomorúan.
- Detty! Ezzel ne zaklasd Elena-t! Én megértem őt, és elfogadom a döntését. - reagált higgadtan a mondandómra.

- Nem! Nem Damon! Ezt fejezd be!  - álltam fel mellőle hirtelen ingerülten.
- Mit? - nézett rám kétségbe esve.

- Ezt! Ez nem te vagy Damon! Árnyéka sem vagy a régi önmagadnak. Hol van az élet vidám bátyám? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Detty! Meg kell értened. - ölelt meg vigasztalón.

- Nem Damon te értsd meg, hogy sosem lehetsz Elena-val, mert ő nem akarja. Lépj túl rajta. - mondtam ki amire gondoltam és amit éreztem.
- A régi Damon egy hideg vérű gyilkos volt. Nem akarhatod azt. - rázta a fejét.

- De! Pontosan azt akarom! Mert akkor éltél, de most csak magadba roskadt lelki roncs vagy! - töröltem meg a szemem.
- Jó! És akkor mit akarsz mit tegyek? Menjek ki az utcára és az első szembejövő embert öljem meg? - kérdezte már ő is mérgesen.

- Damon, én azt akarom, hogy lépj túl Elena-n. És én ebben segítek neked. Mondtam Elena-nak hogy ha Stefan vissza jön és Klaus-al végeztünk akkor
Chris-el és velem jössz. Elmegyünk Mystic Falls-ból és új életet kezdesz. - magyaráztam halkan.
- Dehogy is! Detty nem vagyok gyerek, nem kell helyettem döntened. - simogatta meg az arcom.

- Eldobtam Elena barátságát, csak, hogy neked tudjak segíteni és hogy melletted lehessek 100% - osan a nehéz időkben.
Tudom, hogy te nem kérted de megtettem mert tudom, hogy szükséged van rám. - jegyeztem meg.
- Hálás vagyok Detty! De jól vagyok, tényleg! - próbált meggyőzni Damon.

- Ezt te is tudod hogy nem igaz! Kérlek, csak próbáld meg elfelejteni! Csak próbáld meg! - utaltam Elena-ra.
- Ahh! rendben van! És még is hogyan? - kérdezte megadóan.

- Hívd fel Sanah-t! Kérj tőle bocsánatot, és próbálj meg vele kapcsolatot kialakítani. Lehet, hogy beleszeretsz. - javasoltam optimistán.
- Rendben! Megteszem! - egyezett bele kínkeservesen Damon.................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=raB8z_tXq7A

( Beth szemszöge )

Végre sikerült bevallanom magamnak, hogy oda vagyok Stefan Salvatore-ért.
És arra a döntésre jutottam, hogy megszerzem magamnak.
Bármi áron!

- Szia! - köszöntem mosolyogva az éppen táplálkozó Stefan-nak.
- Mit akarsz Beth? - kérdezte közömbösen majd ledobta az öléből a táplálékául szolgáló lányt.

- Most miért vagy morcos? - kérdeztem nyafogósan, ami tőlem már megszokható volt.
- Nincs kedvem, most ehhez! - állt fel és kisétált a házból.

- Stefan várj már! - szaladtam  utána az udvarra.
- Beth! Nem érek erre rá. Klaus ezer feladatot adott. - mondta barátságtalan hangnemben.

- Az ráér! - szóltam rá még mindig nyafkán.
- Jó! Mond! Legalább előbb túl esek rajta. Csak ha lehet gyorsan. - nézett rám mogorván Stefan.

- Kellesz nekem Stefan! - mondtam ki egyenesen elé állva.
- Hogy mondtad? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Tudod, hogy Klaus oda van értem, ugye? De nekem még is te kellesz. - mondtam őszintén.
- Ahh.....- gúnyosan vigyorgott.

- Mi van? - kérdeztem sértetten.
- Semmi. Csak tudod Klaus nem igazán szereti ha elveszik azt ami az övé. - mondta Stefan.

- Én nem vagyok az övé. Eddig azért voltam vele mert jó buli volt és szórakoztató, de most te kellesz. - mondtam ki.
- Igen! Hiszed ezt te naív kis liba. Azt gondolod, hogy te irányítasz, közben Klaus úgy használ ahogy akar. - alázott meg a szavaival Stefan.

- Azt mondasz amit akarsz. Úgy is az enyém leszel. És tudod miért? - kérdeztem összeszedetten és kacéran.
- Nem tudom! Miért? - kérdezte megjátszott érdeklődéssel.

- Mert én mindig megkapom amit akarok. - az ujjammal végig simítottam a mellkasát.
- Hát akkor ez rossz hír neked, de engem nem kapsz meg. - tolta el a kezem magától és elindult.

- Most komolyan azt játszod, hogy nem érdekellek? - szóltam utána.
- Ez nem játék Beth. Nem érdekelsz. -fordult vissza felém.

- Óhh, igen, már el is felejtettem a kis hasonmást. Elena-t! - nevettem.
- Ő sem érdekel. - próbált meg hazudni.

- Csak tudnám, mi tetszik benne neked meg a bátyádnak! Elena egy senki, egy semmi. - jegyeztem meg.
- Akár csak te! - vágott vissza Stefan.

- Uhh Stefan! Ez övön aluli volt! - sétáltam mosolyogva felé, majd szorosan közel hozzá megálltam.
- Miért kell nekem mindig össze futnom egy őrült ribanccal?! - tette fel a költői kérdését arrébb állva.

- Nézz csak rám Stefan! Ne mond hogy nem akarsz. - mutattam végig magamon.

- Ugyan Stefan! Látom, hogy akarsz! - suttogtam az ajkaira majd megcsókoltam.
- Beth! - próbált eltaszítani de nem hagytam még szorosabban öleltem és csókoltam.

- Óóóhh! Micsoda fájdalom nekem, ez a romantikus pillanat. Az áruló bajtársaim! - szólalt meg egy gúnyos hang mögöttünk.
- Klaus.........- sóhajtottam rémülten.................

Folyt.Köv.

Nos hát! Először is ez úton szeretnénk megköszönni, a rendszeres olvasóinknak, hogy támogatnak minket és bíznak bennünk, valamint komiznak az irományainkhoz! / Szeretünk titeket /

Másodszor pedig, tudjuk hogy ez nem tartozik a blog-hoz, de úgy gondoltuk leírjuk, hogy mit érzünk mert annyira lelkesek és izgatottak vagyunk! Ennek pedig a pozitív oka nem más mint a TVD 3. szezon 5. része.
A tegnapi vagy is a 2011.10.13.-ai TVD rész őrületesen jó volt. Egyszerűen eszméletlen volt.
Izgalmas, érzelmes és nagyon brutál volt :D Nos ez a véleményünk!

Harmadszor pedig! Örülünk, hogy várjátok a következő részt.A terveink szerint 3 új részt teszünk fel. Ami holnap esedékes. Reméljük tetszeni fognak. Igyekeztünk jól megírni!

Még egyszer ezer köszönet és millió csók nektek! :D

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=2B50RUXbs-8&feature=player_embedded#!

( Elena szemszöge )

Még mindig mérges voltam Damon-ra, amiért megbántotta Sanah-t. Bár azt nem tudtam, hogy mivel.
Minden erőmet összeszedve neki láttam az ebédnek.

- Szia! - jelent meg a semmiből Detty a konyhában.
- Szia! - köszöntem vissza kedvesen.

- Csak nem......főzöl? - gúnyos csodálkozás ült ki az arcára.
- De igen! Alaric-nak és Jeremy-nek ennie kell valamit. - válaszoltam.

- Oké! - nevetett.
- Detty! Azért jöttél, hogy kinevess? - kérdeztem kicsit mérgesen.

- Nem! Nem azért! - Detty hangja hirtelen komoly lett.
- Hát akkor? Ne ijesztgess! - tettem le a kezemben lévő kanalat és Detty-re meredtem.

- Jaj, ne ijedezz Elena, semmi komoly. Vagy is annyira nem az. - mondta ismét mosolyogva.
- Hallgatlak! - mondtam megkönnyebbülve, majd nekiláttam a zöldség szeletelésnek.

- Hát! Öhh...szeretnék veled valamiről beszélni Elena. - kezdte halkan.
- Oké! Figyelek! - bólintottam.

- Vagy is inkább el akarok neked mondani valamit, amiről tudnod kell. - mondta tovább.
- Ha Damon-ról van szó akkor inkább bele se kezdj. - mondtam komolyan.

- De miért? Mi a bajod Damon-al? - kérdezte hirtelen ingerültséggel.
- Semmi. De neked mi bajod? - kérdeztem halkan mert nem akartam hergelni.

- Ne haragudj, csak annyira megnehezítitek a dolgom, te és Damon. - mondta nagyot sóhajtva utána.
- Rendben, akkor mond. Mit akarsz elmondani? - érdeklődtem figyelmesen.

- Tudom, hogy nem volt szép dolog, de.....kihallgattam Damon és Katherine beszélgetését. - vallotta be.
- Mi? Katherine itt van Mystic Falls-ban? És beszélt Damon-al? Miről?  - hadartam a kérdéseket.

- Igen, visszajött hogy szövetséget kössön Damon-al. Azt akarta, hogy Damon segítsen neki megszerezni Stefan-t és így
te Damon-é lehetsz. - mesélte lassan és érthetően.
- Damon mit mondott? - kérdeztem meg félve a választól.

- Azt, hogy annyira szeret téged, hogy inkább lát téged boldognak mint maga mellett. - válaszolta.
- Öh..... - hirtelen szóhoz sem jutottam.

- Elena! Damon annyira szeret téged! És én annyira sajnálom, és annyira fáj látni, hogy szenved. Miattad. - mondta könnyes tekintettel.
- Igen tudom Detty! És én is s.....sajnálom! - csuklott el a hangom.

- Te miért nem szereted? - kérdezte hirtelen csapásként.
- Teljes szívemből szeretem Damon-t! De Stefan-t is! - vallottam be.

- Ezek szerint Damon-ra sosem fogsz úgy tekinteni mint Stefan-re. Hiába szereted Damon-t, nem veheti át Stefan helyét a szívedben. - mondta szomorúan.
- Igen! Így van! Szeretem, de nem lehetek vele. - mondtam őszintén.

- Ez esetben, sajnálom Elena, de.... nem lehetek a barátnőd, és a bizalmasod. - felállt a székről és a szemembe nézett.
- De Detty....-kezdtem el de félbe szakított.

- Sajnálom Elena! De Damon a bátyám és nem hagyhatom, hogy szenvedjen, ezért bármi áron elérem, hogy elfelejtse a szerelmet amit irántad érez. - mondta komolyan.
- Kérlek Detty! - néztem rá könyörgőn.

- Miután Stefan-t visszatérítettük és végzünk Klaus-al, elviszem Mystic Falls-ból Damon-t és új életet kezdünk Chris-el együtt. Sajnálom! - mondta majd elsuhant.

Én nem bírtam tovább, zokogva az asztalra rogytam és csak zokogtam, és zokogtam...................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=aSZVYZTze74 

( Detty szemszöge )

Reggel mire lezuhanyoztam és felöltöztem Chris is felébredt.
- Jó reggelt. - mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.
- Jó reggelt! - mosolygott vissza rám.

- Figyelj csak Chris....- kezdtem el a mondandóm miközben leültem az ágy szélére.
- Igen? - fürkészte aggódva az arcom.

- Lenne egy hatalmas kérésem. - mondtam halkan.
- És mi lenne az? - nézett rám gyanakvóan.

- Ugye, te és Damon jó barátságban vagytok? - kérdeztem kedvesen.
- Igen! Eléggé! - válaszolta Chris.

- Arra gondoltam, hogy beszélhetnél vele. - mondtam tovább.
- Jaj, szívem mond már, hogy mit szeretnél. - mosolygott rám játékosan.

- Tudod, hogy szerelmes Elena-ba és én segíteni akarok neki. - mondtam ki amit akartam.
- És, hogy jövök én a képbe? - érdeklődött.

- Hát! Te beszélhetnél Damon-al én meg beszélek Elena-val. - mondtam kérlelően.
- Nem tudom Detty! Szerintem nem kéne beleavatkoznunk. - mondta komolyan.

- Légyszi! - nyafogtam mint egy kisgyerek.
- Detty! Ennek rossz vége is lehet. - közölte komoran.

- Jó! Akkor megoldom egyedül. - puffogtam, és a szoba ajtó felé sétáltam.
- Detty!  - suhant elém Chris.

- Segítesz? - kérdeztem megint, közben a szemébe nézve.
- Ahhhh - sóhajtott egy nagyot.

- Ne is válaszolj, csak állj el az utamból. - mérgelődtem.
- Beszélek Damon-al! - mondta megadóan Chris.

- Helyes! - mosolyodtam el.
- Megőrjítesz Detty! - hajolt közelebb az arcomhoz.

- De te pont ezért szeretsz! - mosolyogtam még jobban majd megcsókoltam.
- Igen! Ezért! - nevetett jókedvűen.

- Én is szeretlek. - mondtam őszintén.
- Tudom! - nyomott egy csókot a homlokomra.

- Öltözz fel és beszélj Damon-al, de el ne felejtsd! - mondtam dorgálóan.
- Nem felejtem! - válaszolta tagolva a mondatot.

- Én most megyek Elena-hoz! Szeretlek! - mondtam kedvesen.

Majd miután még egyszer megcsókoltam Chris-t elsuhantam egyenesen a Gilbert Ház felé.......

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=h5BK9WVg-kM

( Katherine szemszöge )

- Szia Damon! - mosolyogtam kacéran.
- Mit keresel itt? Azt hittem, hogy nem kell többet téged látnom. -  mondta gúnyosan Damon.

- Csak gondoltam megnézem, hogy meggyógyultál e. - mondtam lassan a kanapé felé sétálva.
- Szerintem meg azért jöttél mert, kíváncsi voltál hogy Stefan visszajött e. De le kell lombozzalak, Stefan nincs itt. - jelentette ki Damon.

-  Tudom hogy nincs itt Stefan, mivel láttam őt. Én azért jöttem, hogy szövetséget kössek veled. - ültem le Damon mellé.
- Szövetséget? Veled? Kössz de kihagynám. - válaszolt még mindig gúnyosan.

- Damon! Én teljesen komolyan beszélek. Te akarsz valamit, én is akarok valamit és segíthetünk egymásnak. - néztem Damon-ra eltökélten.
- Azt tudom, hogy te mit akarsz Katherine. De én szerinted mit akarok? - kérdezte halkan.

- Elena Gilbert-et, a kis hasonmást. És én segíthetek megszerezni. - ajánlottam fel.
- Én azt akarom, hogy Elena boldog legyen, nem azt hogy az enyém legyen. - vágta a fejemhez Damon.

- Jaj, mindjárt megszakad a szívem, annyira romantikus lettél Damon, csak az a baj, hogy te nem ilyen vagy igazából. - simítottam meg az arcát.
- Katherine, ne tégy úgy mint ha ismernél, mert engem senki sem ismer. - húzódott el tőlem.

- De igen! Én ismerlek! Szenvedsz, mert legszívesebben a régi életedet élnéd, a gonosz gyilkos Damon akarsz lenni, de ugyan akkor
annyira szereted Elena-t, hogy bármit megteszel érte, még úgy is hogy ő Stefan-t szereti.  - mondtam el az igazat.
- Menj el  Katherine, és hadj engem békén. - fordult el Damon.

- Én elmehetek, de neked attól nem lesz könnyebb. - álltam ismét Damon elé.
- Mit akarsz Katherine, mit tegyek? - kérdezte indulatosan.

- Vissza kell hoznunk Stefan-t, és akkor én megszerzem őt, és a tiéd lehet Elena. - mondtam el az ötletem.
- Ez szép és jó, csak az a baj, hogy ők egymást szeretik. - jegyezte meg halkan Damon.

- Hidd el, hogy meggyengült a kapcsolatuk, a távolság és a sok szenvedés miatt. - győzködtem.
- Nem! Nem segítek Katherine! - kiáltott rám Damon.

- Tudod, hogy működne. Miért nem akarsz boldog lenni........Elena-val. - mondtam tovább nem foglalkozva Damon ingerültségével.
- Utoljára mondom, Katherine, hogy NEM! - ragadta meg a karom.

- Te hülye vagy! - dühödtem fel és egy mozdulattal a falhoz vágtam Damon-t.
- Én vagyok a hülye? Te nem érted meg, hogy Stefan sosem lesz a tiéd, mert Elena-t szereti. - tápászkodott fel a földről.

- Hogy tudod nyugodtan végig nézni, hogy boldogan élnek, miközben te szenvedsz miattuk? - kérdeztem értetlenül.
- Úgy Katherine, hogy szeretem Elena-t. -válaszolta komoly tekintettel Damon.

Én erre már nem tudtam mit mondani, csak mély levegőt vettem, majd kisuhantam a házból.......

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=KaasJ44O5lI&ob=av2e

( Damon szemszöge )

Eléggé meglepett Sanah érzelmi megnyilvánulása.
De a mostani dolgokat és történéseket tekintve várható is volt,
hogy valakinél megérkezik a " lelkizős " korszak.

- Én is szeretlek Sanah, olyan mint ha a húgom lennél. - mondtam kedvesen.
- Áhh! - sóhajtott egy nagyot.

- Mi az? Valami baj van? - léptem elé kíváncsian.
- Damon én nem.....nem testvérként vagy barátként szeretlek. Hanem szerelmes vagyok beléd. - mondta a szemembe nézve.

- Óhh! - ezúttal én sóhajtottam.
- Nem várok tőled semmit Damon, hidd el. Én csak....azt szerettem volna, hogy tudd mit érzek irántad. - mondta Sanah lassan és összeszedetten.

- Kedves tőled, hogy elmondtad, de..........- kezdtem el, de Sanah félbeszakított.
- Tudom...tudom! Te Elena-t szereted és én ezt megértem. - mondta könnybe lábadt szemekkel.

- Igen így van! Őt szeretem! - bólintottam.
- Ne haragudj! - mondta ki már zokogva, majd kirohant a nappaliból majd a házból.
- Sanah......... - kiáltottam utána de már elment.

- Mit műveltél Damon? - jelent meg Elena az ajtóban dühös tekintettel.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza.

- Az előbb rohant el mellettem Sanah, zokogva. Mit műveltél? - kérdezte megint.
- Megmondtam neki az igazat. - válaszoltam Elena kérdésére.

- Milyen igazat? - kíváncsiskodott tovább még mindig dühösen.
- Az nem tartozik rád. - válaszoltam ingerülten.

- Damon! Sanah a húgom, úgy hogy rám is tartozik ami vele történik. - lépett közelebb hozzám szúrós szemeket meresztve.
- Hát ez, nem tartozik! - mondtam érdektelenül majd leültem a kanapéra.

- Seggfej! - jegyezte meg Elena mérgesen majd ő is elment.
- Miért történik mindig ez? Miért veszünk össze Elena-val mindig mindenen? - tettem fel magamnak a kérdést hangosan.

- Talán mert nem illetek össze! - szólalt meg egy hang mögöttem.
- Katherine....... - néztem rá meglepetten................

Folyt.Köv.

Zene:  http://www.youtube.com/watch?v=c7YYey-nqCs

( Sanah szemszöge )

Reggel elég későn keltem fel. Gyorsan lezuhanyoztam majd a konyhába mentem reggelizni.
Elena, Alaric és Jeremy már ott volt.

- Jó Reggelt álomszuszék!- köszöntött nagy mosollyal Jeremy.
- Már azt hittük, hogy kómába estél. - mondta Alaric.
- Hagyjátok már! - szólt rájuk Elena.
- Köszi! - mosolyogtam Elena-ra és megöleltem. Majd kivettem a hűtőből egy doboz joghurtot és leültem az asztalhoz.

- Mit csináltok ma?- kérdezte Alaric, miközben magába tömte az utolsó falat pirítóst.
- Ma dolgozom, egész nap a Grill-ben leszek. - válaszolta Jeremy.
- Én Bonnie-nal leszek!- jegyezte meg Elena majd kortyolt egyet a kávéjából.
- Én még nem tudom! - mondtam halkan.

- Oké! Akkor este találkozunk, nekem most rohannom kell a suliba évnyitó előtti tanári megbeszélés lesz.- kapta fel a táskáját Alaric, majd elviharzott.
- Na! Én is megyek! - állt fel Jeremy és ő is elment.
- Bocsi húgi, de nekem is indulnom kell! - mosolygott rám Elena és elment.

Egyedül maradtam, és próbáltam kitalálni, hogy mit csináljak az nap.
De csak Damon járt a fejemben, ami azt illeti mostanában elég sokszor gondoltam rá.
Főleg akkor amikor Stefan után nyomozott, mert olyankor nagyon aggódtam miatta.

Gondolataimból feléledve, rájöttem hogy szeretem Damon-t. Nagyon is szeretem.
És ahogy egyre többször kimondtam magamban, a tényt, hogy szeretem Damon Salvatore-t, egyre jobban beleéltem magam.

Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy meglátogatom és elmondom neki amit érzek iránta.
Összepakoltam a cuccaimat majd beültem a kocsimba és elindultam.

Mikor odaértem a Salvatore Házhoz, kopogás nélkül bementem a házba. Rögtön a nappali felé véve az irányt.
Ahol Damon a megszokott módon a kanapén olvasott valamit, ha jól láttam akkor egy térképet nézegetett.

- Szia! - szólaltam meg a nagy csendben.
- Áhh! A kis Gilbert! - mosolygott rám a megszokott féloldalas mosolyával.

- A nevem Sanah, nem kis Gilbert! - néztem rá szúrós szemekkel majd elmosolyodtam.
- Elnézést....Sanah! - dobta le a térképet az asztalra majd lassan felém sétált.

- El van nézve! - mondtam lesütött szemekkel, mert zavarban voltam.
- És mit tehetek érted? - kérdezte egy-két méterre megálva tőlem.

- Szeretnék beszélni veled valamiről! - válaszoltam neki.
- Igazán? És miről? - érdeklődött figyelmesen.

- Hát...igazából, ez inkább egy......vallomás lenne. - nyökögtem ki.
- Mit csináltál? Ugye nem varázsoltál, vagy tettél valamit Klaus ellen? - kérdezte aggódva.

- Nem! Dehogy is! - ráztam meg a fejem.
- Akkor? - lépett közelebb Damon.

- Rájöttem valamire. És most már ezer százalékig biztos vagyok benne. - kezdtem el a mondandóm.
- Elmondod még ma?- kérdezte Damon kedves gúnnyal.

- Szeretlek Damon. - böktem ki az igazságot.
- Hogy? - sóhajtott egy nagyot majd ismét közelíteni kezdett felém.........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=SmM0653YvXU
 
( Damon szemszöge )

A szobámban a térképen követtem nyomon azokat a helyeket ahol Klaus és Stefan megfordult.
Éppen a legutolsó helyszínt jelöltem be amikor megjelent Chris, Jeremy és Alaric.

- Új nyom Damon! - újságolta Jeremy.
-  Tennessee, Nashville-ben négy holttetst. - folytatta Chris.
- Ugyan olyan körülmények között haltak meg ahogy a többi. Biztos, hogy Stefan csinálta. - mondta Alaric.
- Akkor gyerünk takarítsunk fel az öcsém után. - mondtam tetetett lelkesedéssel.

Fél napig tartott kocsival az út.
Mikor megérkeztünk a tanya szerű birtokra, sehol senki nem volt, még a madarak sem csiripeltek.
Lassan bementünk a házba, ahol minden csupa vér volt. A falak, a szőnyeg...minden.

Tovább haladva a házban, a konyhába értünk ahol a négy holttest a konyha asztal köré volt ültetve.

- Tipikus Stefan!- jegyeztem meg miközben meglöktem az egyiket.
Majd egy pillanattal később a testek darabokra estek.

- Ezt most muszály volt Damon? - kérdezte Jeremy undorodva.
- Óh bocsáss meg, elfelejtettem szólni, hogy nem Baby Party-ra jövünk! - válaszoltam gúnyosan Jeremy-nek.

- Ha nem bírod nyugodtan menj ki!- mondta Alaric.
- Nem! Nem! Jól vagyok! - nyelt egy nagyot Jeremy.

- Folytassuk a keresést. Itt is kell lennie valahol egy pince szerűségnek láncokkal, mint a többinél. - szólalt meg Chris.
- De vajon Klaus miért öli a vérfarkasokat? - elmélkedett Alaric.

- Bravo! Baravo! Ti tényleg tiszta hülyék vagytok! - szólalt meg mögülünk Seth.
- Te meg mi a jó francot keresel itt? - fordultam Seth felé.

- Örüljetek, hogy itt vagyok és megvilágosítom az elméteket. Ami jelen pillanatban elég sötét, mivel ostobák vagytok! - mondta Seth gúnyosan.
- Már alig várom, hogy felvilágosíts minket Seth, az okoságaiddal. - néztem ölbe tett kézzel Seth-re.

- Ezek itt nem vérfarkasok. Ahogy a többi áldozat sem. Csak emberek. - mondta Seth miközben lábával megérintette az egyik holttestet.
- De akkor miért vannak láncok a pincéikben? - kérdezte Jeremy.

- Azért mert vérfarkas ismerősük, vagy rokonuk, vagy csak egy haverjuk esetleg itt változik át havonta egyszer. - mondta Seth, büszkeségtől fűtötten.
- Oké! Tegyük fel, hogy ez így van. És akkor Klaus miért öli őket? - kérdezte Alaric.

- Nem kell feltenni semmit, mert ez így van. Klaus azért öli őket hogy így megtudja a hosszú kíntatás alatt, hogy hol vannak a vérfarkasok. És még mielőtt megkérdezi
valamelyikőtök, hogy mire kellenek Klaus-nak a vérfarkasok, inkább elmondom. Azért mert hibrideket akar csinálni belőlük. - mondta továb Seth.

- Szóval! Új fajt hoz létre aminek persze ő lenne az uralkodója. - jegyeztem meg.
- Pontosan! Örömmel látom, hogy eloszlott a köd felhő az elmétekről! - gúnyolódott megint Seth.

- Most hogy ezt is tudjuk, ideje távozni. - mondta Chris majd lelcsolta benzinnel az egész helységet.
- Seth, most már vissza mehetsz a gazdáidhoz. - mondtam Eysan-ra és Olivia-ra célozva majd meggyújtottam a testeket.

A házból kiérve Seth az egyik irányba mi pedig a másik irányba indultunk.........

Folyt.Köv.

Legjobb Vámpír Story-k!

Legjobb Vámpír Story-k!

 

1. Tedd ki a logot a Blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak akitől kapod!
3. Írj 3 dolgot amit fontos tudni rólad!
4. Add tovább a Díjat egy másik Blognak!De csak vámpíros történetekkel foglalkozó Blog kaphatja a díjat!

1. Megvolt!
2. Köszönjük a Díjat a rendszeres olvasóinknak! Megtisztelő hogy nekünk adtátok a Díjat!
3. Magunkról: - I Love The Vampire Diaries!
                      - Szeretünk történeteket kitalálni.
                      - Mindenünk a barátságunk! :D
4. Akinek a Díjat tovább adjuk : - Lucy

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA&feature=related

( Stefan szemszöge )

Korán értem Mystic Falls-ba. Az utam rögtön a Gilbert Házba vezetett.
Az ablakon át suhantam be a szobába, ahol Elena még aludt.

- Stefan? - lassan kinyitotta a szemét és felült.
- Igen! - mondtam halkan.

- Istenem Stefan! Hát megkaptad a levelem. - szorosan ölelt magához.
- Igen, megkaptam! - válaszoltam ridegen.

- Azért jöttél, hogy velem maradj örökre. Ugye? - kérdezte Elena lelkesen.
- Azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy nem jövök vissza. Soha. - mondtam eltolva magamtól Elena-t.

- De ne! Stefan én, én szeretlek! - ölelt megint magához.
- Elena! Már nem az a Stefan vagyok akit te szeretsz. - ismét eltoltam magamtól.

- De igen, az vagy. Majd megint a régi leszel. - erősködött, szinte könyörögve.
- Nem! Elena! Engedj el! Engedj elmenni! - kértem keserű hangon.

- Stefan! Ne kérd, hogy engedjelek el, mert akkor az azt jelenteni, hogy lemondok rólad. De én nem akrok. - nézett rám szomorúan.
- Engedj el! - kértem ismét.

- Nem! - válaszolta Elena.
- Engedj el! - kértem harmadszor is.

- Soha Stefan! Soha! Mert szeretlek! - mondta a szemembe, majd megcsókolt.
- Én viszont már..........nem szeretlek. - hazudtam tökéletes hitelességgel.

Elena előszőr csak meghökkent a mondatom hallatán, majd a szemei könnybe lábadtak és lassan leült az ágya szélére.
- Stefan! - sóhajtotta.

Az ablakhoz sétáltam, de vissza fordultam egy pillanatra és Elena-ra néztem.
- Engedj el! - mondtam, majd kisuhantam az ablakon.

A Mystic Falls-ból kivezető úton csak Elena járt az eszemben. Muszáj volt azt mondanom neki, hogy nem szeretem.
Nem akarom, hogy rám várjon és közben szenvedjen. Azt akarom, hogy boldog legyen.
És csak nélkülem, a hiányom nélkül tud az lenni.
Elena-nak Damon a jövője. - gondoltam magamban az útón vissza Klaus-hoz............

Folyt. Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=NJWIbIe0N90

( Stefan szemszöge )

Klaus újabb megbízását teljesítettem amikor, egy levél jelent meg a kezemben.
Rögtön felismertem az írást. Elena írta a levelet.

Pár percig csak bámultam a levélre, azon gondolkodva, hogy elolvassam-e.
De végül úgy döntöttem hogy elolvasom.

A sorokat olvasva rájöttem, hogy mennyire szeretem Elena-t.
És fájt, hogy nem lehetek vele. Dühös volt a levélben, ahogy én is az voltam.
Viszont a Damon iránti vonzalma egyáltalán nem lepett meg. Sőt egy kicsit, a lelkem
mélyén örültem, hogy Elena nincs egyedül, hogy Damon vigyáz rá, helyettem is.

Miután vagy százszor elolvastam a levelet elhatároztam, hogy elmegyek Elena-hoz.

- Klaus! - szólaltam meg amikor vissza értem.
- Stefan! Elvégezted amit rád bíztam? - kérdezte Klaus.

- Igen! - válaszoltam. - De most én kérek tőled valamit. - tettem ezt is hozzá.
- Igazán? És mit? - érdeklődött komoly tekintettel.

- Engedj el egy napra. Vissza Mystic Falls-ba. - válaszoltam.
- Miért akarsz Mystic Falls-ba menni? - nézett rám gyanakvóan Klaus.

- Le kell zárnom az ottani életem. Muszáj beszélnem Damon-al. - hazudtam hihetően,
 hiszen Klaus nem tudhatja meg, hogy Elena él.

- Rendben! Menj! - mondta Klaus.
- Egy nap és itt vagyok. - jegyeztem meg.

Majd miután Klaus bólintott, elindultam Mystic Falls-ba........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=3NNj-T4Tqkk

( Elena szemszöge )

A vámpírság még mindig nagyon rossz volt. Pedig már egy hét telt el azóta hogy átváltoztatott Monik.
Azóta nem jött, de biztosra vettem, hogy idővel még felbukkan.

De nem ez foglalkoztatott a legjobban, ha nem az érzéseim. Féltem, attól hogy Damon-t is elveszítem.
És dühös voltam amiért Stefan nincs velem, hogy Damon ne legyen egyre közelebb hozzám.
Féltem az új érzéseimtől, amiket Damon iránt tápláltam. És ezt tudatni akartam Stefan-el ezért levelet írtam neki.

" Stefan! Tudom nem vagy kíváncsi rám. De muszáj neked elmondanom az érzéseimet.

Dühös vagyok rád, tudom hogy miért mentél el, de nem tudom elfogadni, hogy nem vagy velem.

Ha itt lennél nem félnék. Ha itt lennél nem kéne félnem semmitől, és most ezt a levelet sem kéne megírnom.

Ha itt lettél volna nem változtam volna vámpírrá. Ha velem lennél, nem éreznék így, csak te lennél akit szeretek.

De úgy érzem hogy amíg te egyre távolabb kerülsz tőlem, addig Damon egyre közelebb.

Ha itt lennél most azt mondanám, hogy szeretlek és igaz lenne, mert szeretlek.

Össze vagyok zavarodva, nem találom a helyem. Nélküled nem Stefan.

És Damon is szenved. Szenved a bűntudattól, hogy az ő életéért cserébe átadtad a tiédet Klaus-nak.

Hiányzol Stefan, nagyon hiányzol. És bár csak itt lennél, hogy én ne érezzek így Damon iránt.

Igen! Szeretem őt is, és egyre jobban. Még sem tudok megnyugodni, mert tudom hogy ezzel bántalak.

Még is elmondom neked mert tudnod kell róla. És arról is, hogy sosem adjuk fel a keresésed.

Egyszer megtalálunk és vissza hozunk. Mert szeretünk, mert szeretlek Stefan!

Ha itt lennél akkor most a szemedbe mondhatnám amit irántad érzek.

De nem vagy itt, ezért várok. Várok addig amíg csak kell. Levelet írok neked hogy tudd jól vagyunk,

remélve azt hogy ez a levél téged is jó állapotban talál.

Szeretlek Stefan! És bár csak itt lennél! "

Miután megírtam a levelet, elindultam Bonnie-hoz, hogy a segítségével eljuttassam a levelet Stefan-nak.
Mivel nem tudtam, hogy Stefan hol van, ezért Bonnie azzal a bűbájjal küldte el a levelet amivel nekem is üzenetet küldött amikor
Rose és Trevor elrabolt.
Nem maradtam sokáig Bonnie-nál, mert egyedül akartam lenni. Ezért elmentem a parkba és leültem az egyik padra.
Magányosan, a  gondolataimba merülve üldögéltem és csak Stefan-on járt az eszem.............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=OwQz77iu_L8&feature=related

( Damon szemszöge )

Két óra telt el mire Elena lassan kinyitotta a szemeit, és felült. Kétségbe esetten nézett körül. Rémület tükröződött az arcáról.

- Mi történt? - kérdezte a kezét a fejéhez emelve.
- Annyira sajnálom Elena! Az én hibám hogy.................." meghaltál". - fájdalom ittas hangon közöltem vele hogy mi történt.

- Mi? Vámpír lettem? - kérdezte zaklatottan.
- Tudom, hogy soha nem akartál vámpír lenni, és csak is az én hibám, hogy így történt. Monik miattam tette. - szabadkoztam.
- Istenem! Nem akarom ezt...nem akarom! - hisztérikusan motyogta Elena.
- Elena, segítek neked megbirkózni vele, de kérlek nyugodj meg.

- Damon! Ölj meg kérlek. Ölj meg! Én nem akarok így élni. Elegem van mindenből! Ölj meg! - könyörgött zokogva.
- Nem öllek meg. Ezt ne is kérd tőlem. - néztem Elena szemébe.
- Akkor megteszem én. - felállt és a pince felé indult.
- Elena! Mit akarsz tenni? - szaladtam utána.

- Hol egy karó, verbéna vagy akár mi? - kutatott a pincében, majd megállt a hűtőnél amiben a vér volt.
Lassan felnyitotta a hűtő tetejét és kivett egy zacskó vért.
- Elena! Innod kell, attól megnyugszol.- javasoltam.

- Vér!...Vér!...Vér!- ismételgette.
- Igen vér! Igyál belőle! - mondtam ismét.
- Nem! - kiáltotta a szemembe majd hozzám vágta a zacskót és felszaladt a nappaliba.
- Elena! - szaladtam megint utána a vérrel a kezemben.

- Ez a te hibád! Miattad lettem szörnyeteg, de én nem, nem akarom! - mondta kikelve magából.
- Kérlek bocsáss meg! Tudom hogy az én hibám, de nem akartam, Monik őrültebb mint Katherine. - léptem közelebb Elena-hoz.

- Minden miattad van Damon. Nem csak ez! Miattad veszítettem el Stefan-t is! -kiabálta dühösen.
- Azt hiszed hogy nekem jó? Azt hiszed, hogy engem nem bánt hogy Stefan miattam áldozta fel magát, a jó énjét? És hogy miattam szenvedsz ez miatt?
Azt hiszed jó érzés minden nap úgy rád nézni, hogy reménytelenül keresed Stefan-t és közben teljesen tönkre teszed magad? - keltem ki magamból én is.

Elena meghökkenve és szótlanul nézett rám, majd kivette a kezemből a zacskó vért és inni kezdett.

- Sajnálom Damon! - suttogta halkan miután az utolsó csepp vért is megitta.
- Én sajnálom! Azt hogy miattam szenvedsz. De megígérem neked hogy az életem árán is vissza hozom neked Stefan-t.- mondtam őszintén.
- Nem akarlak elveszíteni téged is Damon. Nem akarom hogy kockáztasd az életed. - lépett közelebb hozzám.

- Már van tervünk úgy hogy nem lesz semmi baj. Stefan hamarosan vissza tér és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. - jegyeztem meg.
- Nem Damon! Már semmi sem lesz a régi! Már egyikünk sem az aki az elején volt. Az életünk tele van rossz dolgokkal, bonyodalommal és fájdalommal.- sóhajtott Elena.

Igaza volt Elena-nak, már egyikünk sem az aki volt. Nagyot fordult a világ körülöttünk és az életünk csak egy dologról szól, a túlélésről.
Arról, hogy mindannyian túléljük azt a próbatételt amit az élet elénk sodor..............

Folyt.Köv.