Zene:  http://www.youtube.com/watch?v=c7YYey-nqCs

( Sanah szemszöge )

Reggel elég későn keltem fel. Gyorsan lezuhanyoztam majd a konyhába mentem reggelizni.
Elena, Alaric és Jeremy már ott volt.

- Jó Reggelt álomszuszék!- köszöntött nagy mosollyal Jeremy.
- Már azt hittük, hogy kómába estél. - mondta Alaric.
- Hagyjátok már! - szólt rájuk Elena.
- Köszi! - mosolyogtam Elena-ra és megöleltem. Majd kivettem a hűtőből egy doboz joghurtot és leültem az asztalhoz.

- Mit csináltok ma?- kérdezte Alaric, miközben magába tömte az utolsó falat pirítóst.
- Ma dolgozom, egész nap a Grill-ben leszek. - válaszolta Jeremy.
- Én Bonnie-nal leszek!- jegyezte meg Elena majd kortyolt egyet a kávéjából.
- Én még nem tudom! - mondtam halkan.

- Oké! Akkor este találkozunk, nekem most rohannom kell a suliba évnyitó előtti tanári megbeszélés lesz.- kapta fel a táskáját Alaric, majd elviharzott.
- Na! Én is megyek! - állt fel Jeremy és ő is elment.
- Bocsi húgi, de nekem is indulnom kell! - mosolygott rám Elena és elment.

Egyedül maradtam, és próbáltam kitalálni, hogy mit csináljak az nap.
De csak Damon járt a fejemben, ami azt illeti mostanában elég sokszor gondoltam rá.
Főleg akkor amikor Stefan után nyomozott, mert olyankor nagyon aggódtam miatta.

Gondolataimból feléledve, rájöttem hogy szeretem Damon-t. Nagyon is szeretem.
És ahogy egyre többször kimondtam magamban, a tényt, hogy szeretem Damon Salvatore-t, egyre jobban beleéltem magam.

Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy meglátogatom és elmondom neki amit érzek iránta.
Összepakoltam a cuccaimat majd beültem a kocsimba és elindultam.

Mikor odaértem a Salvatore Házhoz, kopogás nélkül bementem a házba. Rögtön a nappali felé véve az irányt.
Ahol Damon a megszokott módon a kanapén olvasott valamit, ha jól láttam akkor egy térképet nézegetett.

- Szia! - szólaltam meg a nagy csendben.
- Áhh! A kis Gilbert! - mosolygott rám a megszokott féloldalas mosolyával.

- A nevem Sanah, nem kis Gilbert! - néztem rá szúrós szemekkel majd elmosolyodtam.
- Elnézést....Sanah! - dobta le a térképet az asztalra majd lassan felém sétált.

- El van nézve! - mondtam lesütött szemekkel, mert zavarban voltam.
- És mit tehetek érted? - kérdezte egy-két méterre megálva tőlem.

- Szeretnék beszélni veled valamiről! - válaszoltam neki.
- Igazán? És miről? - érdeklődött figyelmesen.

- Hát...igazából, ez inkább egy......vallomás lenne. - nyökögtem ki.
- Mit csináltál? Ugye nem varázsoltál, vagy tettél valamit Klaus ellen? - kérdezte aggódva.

- Nem! Dehogy is! - ráztam meg a fejem.
- Akkor? - lépett közelebb Damon.

- Rájöttem valamire. És most már ezer százalékig biztos vagyok benne. - kezdtem el a mondandóm.
- Elmondod még ma?- kérdezte Damon kedves gúnnyal.

- Szeretlek Damon. - böktem ki az igazságot.
- Hogy? - sóhajtott egy nagyot majd ismét közelíteni kezdett felém.........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=SmM0653YvXU
 
( Damon szemszöge )

A szobámban a térképen követtem nyomon azokat a helyeket ahol Klaus és Stefan megfordult.
Éppen a legutolsó helyszínt jelöltem be amikor megjelent Chris, Jeremy és Alaric.

- Új nyom Damon! - újságolta Jeremy.
-  Tennessee, Nashville-ben négy holttetst. - folytatta Chris.
- Ugyan olyan körülmények között haltak meg ahogy a többi. Biztos, hogy Stefan csinálta. - mondta Alaric.
- Akkor gyerünk takarítsunk fel az öcsém után. - mondtam tetetett lelkesedéssel.

Fél napig tartott kocsival az út.
Mikor megérkeztünk a tanya szerű birtokra, sehol senki nem volt, még a madarak sem csiripeltek.
Lassan bementünk a házba, ahol minden csupa vér volt. A falak, a szőnyeg...minden.

Tovább haladva a házban, a konyhába értünk ahol a négy holttest a konyha asztal köré volt ültetve.

- Tipikus Stefan!- jegyeztem meg miközben meglöktem az egyiket.
Majd egy pillanattal később a testek darabokra estek.

- Ezt most muszály volt Damon? - kérdezte Jeremy undorodva.
- Óh bocsáss meg, elfelejtettem szólni, hogy nem Baby Party-ra jövünk! - válaszoltam gúnyosan Jeremy-nek.

- Ha nem bírod nyugodtan menj ki!- mondta Alaric.
- Nem! Nem! Jól vagyok! - nyelt egy nagyot Jeremy.

- Folytassuk a keresést. Itt is kell lennie valahol egy pince szerűségnek láncokkal, mint a többinél. - szólalt meg Chris.
- De vajon Klaus miért öli a vérfarkasokat? - elmélkedett Alaric.

- Bravo! Baravo! Ti tényleg tiszta hülyék vagytok! - szólalt meg mögülünk Seth.
- Te meg mi a jó francot keresel itt? - fordultam Seth felé.

- Örüljetek, hogy itt vagyok és megvilágosítom az elméteket. Ami jelen pillanatban elég sötét, mivel ostobák vagytok! - mondta Seth gúnyosan.
- Már alig várom, hogy felvilágosíts minket Seth, az okoságaiddal. - néztem ölbe tett kézzel Seth-re.

- Ezek itt nem vérfarkasok. Ahogy a többi áldozat sem. Csak emberek. - mondta Seth miközben lábával megérintette az egyik holttestet.
- De akkor miért vannak láncok a pincéikben? - kérdezte Jeremy.

- Azért mert vérfarkas ismerősük, vagy rokonuk, vagy csak egy haverjuk esetleg itt változik át havonta egyszer. - mondta Seth, büszkeségtől fűtötten.
- Oké! Tegyük fel, hogy ez így van. És akkor Klaus miért öli őket? - kérdezte Alaric.

- Nem kell feltenni semmit, mert ez így van. Klaus azért öli őket hogy így megtudja a hosszú kíntatás alatt, hogy hol vannak a vérfarkasok. És még mielőtt megkérdezi
valamelyikőtök, hogy mire kellenek Klaus-nak a vérfarkasok, inkább elmondom. Azért mert hibrideket akar csinálni belőlük. - mondta továb Seth.

- Szóval! Új fajt hoz létre aminek persze ő lenne az uralkodója. - jegyeztem meg.
- Pontosan! Örömmel látom, hogy eloszlott a köd felhő az elmétekről! - gúnyolódott megint Seth.

- Most hogy ezt is tudjuk, ideje távozni. - mondta Chris majd lelcsolta benzinnel az egész helységet.
- Seth, most már vissza mehetsz a gazdáidhoz. - mondtam Eysan-ra és Olivia-ra célozva majd meggyújtottam a testeket.

A házból kiérve Seth az egyik irányba mi pedig a másik irányba indultunk.........

Folyt.Köv.

Legjobb Vámpír Story-k!

Legjobb Vámpír Story-k!

 

1. Tedd ki a logot a Blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak akitől kapod!
3. Írj 3 dolgot amit fontos tudni rólad!
4. Add tovább a Díjat egy másik Blognak!De csak vámpíros történetekkel foglalkozó Blog kaphatja a díjat!

1. Megvolt!
2. Köszönjük a Díjat a rendszeres olvasóinknak! Megtisztelő hogy nekünk adtátok a Díjat!
3. Magunkról: - I Love The Vampire Diaries!
                      - Szeretünk történeteket kitalálni.
                      - Mindenünk a barátságunk! :D
4. Akinek a Díjat tovább adjuk : - Lucy

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA&feature=related

( Stefan szemszöge )

Korán értem Mystic Falls-ba. Az utam rögtön a Gilbert Házba vezetett.
Az ablakon át suhantam be a szobába, ahol Elena még aludt.

- Stefan? - lassan kinyitotta a szemét és felült.
- Igen! - mondtam halkan.

- Istenem Stefan! Hát megkaptad a levelem. - szorosan ölelt magához.
- Igen, megkaptam! - válaszoltam ridegen.

- Azért jöttél, hogy velem maradj örökre. Ugye? - kérdezte Elena lelkesen.
- Azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy nem jövök vissza. Soha. - mondtam eltolva magamtól Elena-t.

- De ne! Stefan én, én szeretlek! - ölelt megint magához.
- Elena! Már nem az a Stefan vagyok akit te szeretsz. - ismét eltoltam magamtól.

- De igen, az vagy. Majd megint a régi leszel. - erősködött, szinte könyörögve.
- Nem! Elena! Engedj el! Engedj elmenni! - kértem keserű hangon.

- Stefan! Ne kérd, hogy engedjelek el, mert akkor az azt jelenteni, hogy lemondok rólad. De én nem akrok. - nézett rám szomorúan.
- Engedj el! - kértem ismét.

- Nem! - válaszolta Elena.
- Engedj el! - kértem harmadszor is.

- Soha Stefan! Soha! Mert szeretlek! - mondta a szemembe, majd megcsókolt.
- Én viszont már..........nem szeretlek. - hazudtam tökéletes hitelességgel.

Elena előszőr csak meghökkent a mondatom hallatán, majd a szemei könnybe lábadtak és lassan leült az ágya szélére.
- Stefan! - sóhajtotta.

Az ablakhoz sétáltam, de vissza fordultam egy pillanatra és Elena-ra néztem.
- Engedj el! - mondtam, majd kisuhantam az ablakon.

A Mystic Falls-ból kivezető úton csak Elena járt az eszemben. Muszáj volt azt mondanom neki, hogy nem szeretem.
Nem akarom, hogy rám várjon és közben szenvedjen. Azt akarom, hogy boldog legyen.
És csak nélkülem, a hiányom nélkül tud az lenni.
Elena-nak Damon a jövője. - gondoltam magamban az útón vissza Klaus-hoz............

Folyt. Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=NJWIbIe0N90

( Stefan szemszöge )

Klaus újabb megbízását teljesítettem amikor, egy levél jelent meg a kezemben.
Rögtön felismertem az írást. Elena írta a levelet.

Pár percig csak bámultam a levélre, azon gondolkodva, hogy elolvassam-e.
De végül úgy döntöttem hogy elolvasom.

A sorokat olvasva rájöttem, hogy mennyire szeretem Elena-t.
És fájt, hogy nem lehetek vele. Dühös volt a levélben, ahogy én is az voltam.
Viszont a Damon iránti vonzalma egyáltalán nem lepett meg. Sőt egy kicsit, a lelkem
mélyén örültem, hogy Elena nincs egyedül, hogy Damon vigyáz rá, helyettem is.

Miután vagy százszor elolvastam a levelet elhatároztam, hogy elmegyek Elena-hoz.

- Klaus! - szólaltam meg amikor vissza értem.
- Stefan! Elvégezted amit rád bíztam? - kérdezte Klaus.

- Igen! - válaszoltam. - De most én kérek tőled valamit. - tettem ezt is hozzá.
- Igazán? És mit? - érdeklődött komoly tekintettel.

- Engedj el egy napra. Vissza Mystic Falls-ba. - válaszoltam.
- Miért akarsz Mystic Falls-ba menni? - nézett rám gyanakvóan Klaus.

- Le kell zárnom az ottani életem. Muszáj beszélnem Damon-al. - hazudtam hihetően,
 hiszen Klaus nem tudhatja meg, hogy Elena él.

- Rendben! Menj! - mondta Klaus.
- Egy nap és itt vagyok. - jegyeztem meg.

Majd miután Klaus bólintott, elindultam Mystic Falls-ba........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=3NNj-T4Tqkk

( Elena szemszöge )

A vámpírság még mindig nagyon rossz volt. Pedig már egy hét telt el azóta hogy átváltoztatott Monik.
Azóta nem jött, de biztosra vettem, hogy idővel még felbukkan.

De nem ez foglalkoztatott a legjobban, ha nem az érzéseim. Féltem, attól hogy Damon-t is elveszítem.
És dühös voltam amiért Stefan nincs velem, hogy Damon ne legyen egyre közelebb hozzám.
Féltem az új érzéseimtől, amiket Damon iránt tápláltam. És ezt tudatni akartam Stefan-el ezért levelet írtam neki.

" Stefan! Tudom nem vagy kíváncsi rám. De muszáj neked elmondanom az érzéseimet.

Dühös vagyok rád, tudom hogy miért mentél el, de nem tudom elfogadni, hogy nem vagy velem.

Ha itt lennél nem félnék. Ha itt lennél nem kéne félnem semmitől, és most ezt a levelet sem kéne megírnom.

Ha itt lettél volna nem változtam volna vámpírrá. Ha velem lennél, nem éreznék így, csak te lennél akit szeretek.

De úgy érzem hogy amíg te egyre távolabb kerülsz tőlem, addig Damon egyre közelebb.

Ha itt lennél most azt mondanám, hogy szeretlek és igaz lenne, mert szeretlek.

Össze vagyok zavarodva, nem találom a helyem. Nélküled nem Stefan.

És Damon is szenved. Szenved a bűntudattól, hogy az ő életéért cserébe átadtad a tiédet Klaus-nak.

Hiányzol Stefan, nagyon hiányzol. És bár csak itt lennél, hogy én ne érezzek így Damon iránt.

Igen! Szeretem őt is, és egyre jobban. Még sem tudok megnyugodni, mert tudom hogy ezzel bántalak.

Még is elmondom neked mert tudnod kell róla. És arról is, hogy sosem adjuk fel a keresésed.

Egyszer megtalálunk és vissza hozunk. Mert szeretünk, mert szeretlek Stefan!

Ha itt lennél akkor most a szemedbe mondhatnám amit irántad érzek.

De nem vagy itt, ezért várok. Várok addig amíg csak kell. Levelet írok neked hogy tudd jól vagyunk,

remélve azt hogy ez a levél téged is jó állapotban talál.

Szeretlek Stefan! És bár csak itt lennél! "

Miután megírtam a levelet, elindultam Bonnie-hoz, hogy a segítségével eljuttassam a levelet Stefan-nak.
Mivel nem tudtam, hogy Stefan hol van, ezért Bonnie azzal a bűbájjal küldte el a levelet amivel nekem is üzenetet küldött amikor
Rose és Trevor elrabolt.
Nem maradtam sokáig Bonnie-nál, mert egyedül akartam lenni. Ezért elmentem a parkba és leültem az egyik padra.
Magányosan, a  gondolataimba merülve üldögéltem és csak Stefan-on járt az eszem.............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=OwQz77iu_L8&feature=related

( Damon szemszöge )

Két óra telt el mire Elena lassan kinyitotta a szemeit, és felült. Kétségbe esetten nézett körül. Rémület tükröződött az arcáról.

- Mi történt? - kérdezte a kezét a fejéhez emelve.
- Annyira sajnálom Elena! Az én hibám hogy.................." meghaltál". - fájdalom ittas hangon közöltem vele hogy mi történt.

- Mi? Vámpír lettem? - kérdezte zaklatottan.
- Tudom, hogy soha nem akartál vámpír lenni, és csak is az én hibám, hogy így történt. Monik miattam tette. - szabadkoztam.
- Istenem! Nem akarom ezt...nem akarom! - hisztérikusan motyogta Elena.
- Elena, segítek neked megbirkózni vele, de kérlek nyugodj meg.

- Damon! Ölj meg kérlek. Ölj meg! Én nem akarok így élni. Elegem van mindenből! Ölj meg! - könyörgött zokogva.
- Nem öllek meg. Ezt ne is kérd tőlem. - néztem Elena szemébe.
- Akkor megteszem én. - felállt és a pince felé indult.
- Elena! Mit akarsz tenni? - szaladtam utána.

- Hol egy karó, verbéna vagy akár mi? - kutatott a pincében, majd megállt a hűtőnél amiben a vér volt.
Lassan felnyitotta a hűtő tetejét és kivett egy zacskó vért.
- Elena! Innod kell, attól megnyugszol.- javasoltam.

- Vér!...Vér!...Vér!- ismételgette.
- Igen vér! Igyál belőle! - mondtam ismét.
- Nem! - kiáltotta a szemembe majd hozzám vágta a zacskót és felszaladt a nappaliba.
- Elena! - szaladtam megint utána a vérrel a kezemben.

- Ez a te hibád! Miattad lettem szörnyeteg, de én nem, nem akarom! - mondta kikelve magából.
- Kérlek bocsáss meg! Tudom hogy az én hibám, de nem akartam, Monik őrültebb mint Katherine. - léptem közelebb Elena-hoz.

- Minden miattad van Damon. Nem csak ez! Miattad veszítettem el Stefan-t is! -kiabálta dühösen.
- Azt hiszed hogy nekem jó? Azt hiszed, hogy engem nem bánt hogy Stefan miattam áldozta fel magát, a jó énjét? És hogy miattam szenvedsz ez miatt?
Azt hiszed jó érzés minden nap úgy rád nézni, hogy reménytelenül keresed Stefan-t és közben teljesen tönkre teszed magad? - keltem ki magamból én is.

Elena meghökkenve és szótlanul nézett rám, majd kivette a kezemből a zacskó vért és inni kezdett.

- Sajnálom Damon! - suttogta halkan miután az utolsó csepp vért is megitta.
- Én sajnálom! Azt hogy miattam szenvedsz. De megígérem neked hogy az életem árán is vissza hozom neked Stefan-t.- mondtam őszintén.
- Nem akarlak elveszíteni téged is Damon. Nem akarom hogy kockáztasd az életed. - lépett közelebb hozzám.

- Már van tervünk úgy hogy nem lesz semmi baj. Stefan hamarosan vissza tér és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. - jegyeztem meg.
- Nem Damon! Már semmi sem lesz a régi! Már egyikünk sem az aki az elején volt. Az életünk tele van rossz dolgokkal, bonyodalommal és fájdalommal.- sóhajtott Elena.

Igaza volt Elena-nak, már egyikünk sem az aki volt. Nagyot fordult a világ körülöttünk és az életünk csak egy dologról szól, a túlélésről.
Arról, hogy mindannyian túléljük azt a próbatételt amit az élet elénk sodor..............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=BtOdBDs99iQ&ob=av2e


( Damon szemszöge )

A nappaliban üldögéltem a kanapén, Stefan és Klaus utolsó helyét kerestem térképen mikor egy ismerős hang szólalt meg mögülem.

- Damon " sexy " Salvatore! - mondta  egy vékony hang amire megfordultam.
- Monik? - kérdeztem meglepetten mikor megláttam rég nem látott " ismerősömet ".

- Úgy bizony! Hiányoztam?  -kérdezte mosolyogva.
- Nem igazán! - válaszoltam őszintén. - Örültem hogy megszabadultam tőled!
- Na de Damon! Így kell beszélni egy rég nem látott ex-el? - lassan közelíteni kezdett felém, gúnyosan kacagva.
- Veled csak így lehet beszélni! - ültem vissza a kanapéra, érdektelenül.

- Figyellek egy ideje Damon. És nem értem hogy mi történt veled, hogy adhattál ennyire lejjebb a barátnők terén. Andie Star nem nagy......durranás volt, bár........
igen ízletes. - nevettet gúnyosan.

- Mit műveltél Monik? - kaptam fel a tekintetem.
- Megkóstoltam a vérét, és tudod hogy milyen mohó vagyok. Szóval megöltem. - mondta ártatlanságot színlelve.

- Még mindig ugyan az az elmebeteg ribanc vagy mint voltál. Le sem tagadhatnád hogy Katherine rokona vagy. Sőt még túl is szárnyalod.- jegyeztem meg dühösen.
- Ezt bóknak veszem édes! - mosolygott még mindig és drámaian helyet foglalt az egyik fotelben.

- Minek jöttél? - kérdeztem undok hangon.
- Érted! Csak még el kell távolítanom valakit, aki közénk áll. Elena, ha jól tudom. - magyarázta.

- Három dolgot mondok neked Monik! - felálltam és lassan felé sétáltam. - Egy! Elena, az öcsémmel van. Kettő! Van elég gondunk nélküled is!
És három! Huzz a francba innen!- mondtam az arcába.
- Ez nagyon fájt Damon. Én szeretlek téged!- a kezével megsimította az arcom.

- Jó színésznő vagy! Kár hogy engem hidegen hagy az előadásod. Nincs szükségem rád, és ami még fontosabb hogy én nem szeretlek. - mondtam még mindig az arcába.
- Jaj de kár! ........Óh úgy hallom vendégünk van! - nevetett gúnyosan majd belépett a szobába Elena.

- Elena te minek jöttél?  - kérdeztem mogorván, mert féltettem őt.
- Minden nap át szoktam jönni. De miért? Zavarok?- kérdezte Elena halkan.

- Jaj annyira örülök, hogy megismerhetlek Elena. Már annyit hallottam rólad. - sétált oda Monik, Elena-hoz képmutató kedvességgel.
- Én is örülök! - mosolygott Elena.

- Monik ne! - néztem dühösen az említettre.
- Óh de! - sóhajtotta nevetve majd megvágta a kezét és Elena szájához szorította.

- Megöllek!- indultam felé.....
- Nem tenném a helyedben! - szorította Monik, Elena nyakát.

- Engedd el! Most azonnal. - parancsoltam rá.
- Oké! - kacsintott egyet rám, majd hirtelen kitörte Elena nyakát és elviharzott.

Elena élettelen teste a földre rogyott. Oda rohantam és az ölembe vettem. A földön kuporogva Elenat a karjaimban tartva vártam hogy feléledjen.

Olyan " szörnyként " amilyen sosem akart lenni. És amilyen most miattam lesz........

Folyt.Köv.

Díj Lucától!

Szabályok:
1. Tedd ki a logót!

2. Írj magadról egy kis szösszenetet!

3. Küldd tovább 5 írónak!

1. Megvan!

2. Mivel mi 21-en vagyunk így vegyesen írok! :) Jó barátok vagyunk, szeretjük a TVD.-t.

Szeretünk msn-ezni, és szerepjátékon játszani. Mi inkább Delena fanok vagyunk nem Stelena, de 

persze Stefan-t is szeretjük! És a blog írás a közös hobby-nk! :D Hát így röviden ennyi! 

3. Akiknek tovább küldöm:
- Kristine
- Jessica
- MyteryGirl
- Kathy és Nina
 - LaMes

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=IO6uDi78gks

( Caroline szemszöge )

Reggel kedvtelenül ébredtem fel mert tudtam hogy telihold lesz.
Ami azt jelenti hogy Tyler ismét átváltozik. Utáltam az ilyen napokat, mert ilyenkor rettenetes kínokat élt át.
Már előző este megbeszéltük hogy az egész napot együtt töltjük, így elindultam hozzájuk.

- Jó reggelt Mrs. Lockwood! - köszöntem mosolyogva mikor kiszálltam a kocsimból a házuk előtt, ő pedig éppen indult valahova.
- Neked is Caroline! - mosolygott  vissza. - Ty a nappaliban van. - közölte majd elment.

- Szia! - köszöntem Tyler-nek belépve a nappaliba.
- Hello! - pattant fel a kanapéról jó kedvűen.
- Rengeteg elintézni valónk van mielőtt fel jön a hold.....Mehetünk? - kérdeztem kedvesen.
- Igen! - válaszolt Tyler majd elindultunk.

Délelőtt elkísért vásárolni aztán beültünk a Grill-be.

Délután elmentünk a régi Lockwood birtok romjaihoz ahol először átváltozott. Elhelyeztük a láncokat és az ajtóvázát is megerősítettük.
Korán kellt fel a hold és Tyler-nél már elkezdődött az átalakulás. Gyorsan leláncolta magát és ivott a "farkasölő sisakvirág "-os vízből.
Az utolsó percig vele voltam mint mindig, ameddig csak lehetett fogtam a kezét. Az átalakulás ezuttal már gyorsabb volt.
Ki mentem a helységből és bezártam mind két ajtót magam mögött. Vártam hogy peregjen az idő és a hold eltűnjön.

A borzalmas órák lassan de végül leteltek. Kinyitottam az ajtókat és lassan közelítettem Tyler felé aki a földön feküdt össze kuporodva.
- Ty! - öleltem meg óvatosan.
- Caroline! Ezt nem lehet megszokni. Egyre rosszabb, hiába gyorsabb az átalakulás akkor is borzalmas érzés. - mondta fájdalomtól elgyötört hangon miközben a
fejét az ölembe hajtotta.

Pár percig csak csendben voltunk majd Tyler felöltözött és pakolni kezdtünk.
- Köszönöm! - szólalt meg hirtelen a láncokat pakolva, majd oda lépett hozzám.
- Nincs mit! A barátom vagy még szép hogy segítek! - mondtam kedvesen.
- Csak a..........barátod? - kérdezte még közelebb lépve.

- Tyler, tudod hogy én vámpír vagyok te pedig vérfarkas, nem lehet köztünk több a barátságunknál. - mondtam őszintén.
- Már elegem van ebből a "más faj" dologból! Szeretlek! - vallotta be majd elhalkult.
- Ty!.....öhm..- nem jutottam szóhoz, mert én is így éreztem.
- Tudom, nem kell kétszer mondanod! Nem működne. - jegyezte meg szomorú gúnnyal a hangjában.
A szívem összeszorult és átadtam magam az érzéseimnek.
- Én is szeretlek! - vallottam be én is majd megcsókoltam........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=cpD5695Kfis

( Elena szemszöge )

Reggel jött egy sms Bonnie-tól hogy találkozzunk a Grill-ben.
Sietve felöltöztem és elindultam.
Mikor oda értem a terasz részen ült Sanah-val és Detty-vel.

- Sziasztok! -köszöntem és leültem.
Ők is köszöntek majd hirtelen csend lett.
- Valami baj van? - érdeklődtem aggodalmasan.
- Nem tudjuk biztosan!- szólalt meg Detty.

- Nem értelek. Miért nem tudjátok? - kérdeztem vissza.
- Bonnie álmodott valamit....és tudod hogy legtöbbször meg szoktak valósulni az álmai. - mondta Sanah halkan.

- Mit álmodtál? - fordultam Bonnie-hoz.
- Stefan megölte Damon-t és te menekültél az erdőben, szaladtam utánnad aztán....... - kezdett bele Bonnie a mondandójába.

- Aztán? - sürgettem.
- Aztán megjelent Klaus, és Stefan, egy Beth nevű boszorkánnyal meg egy Ray nevű férfival. Beth mozdulatlanná dermesztett engem,
téged pedig megfogott Ray és Klaus-al együtt elindultak, csak Stefan maradt..........Kitépte a szívem...és akkor ébredtem fel. - mesélte tovább Bonnie az álmát.

- Stefan nem bántana téged Bonnie és Damon-t sem, biztos csak egy rossz álom volt.- mondtam kedvesen.
- Lehet hogy a régi Stefan nem bántana senkit, de ő már nem az a Stefan aki volt. Már nem az a kedves, segítőkész, önfeláldozó Stefan hanem egy gyilkos!- mondta Sanah.
- Azért még van rá esély hogy vissza kapjuk a régi Stefan-t! - szólalt meg Detty védelmezően.

- Elena........nem akarlak megijeszteni vagy megbántani, de szerintem sem csak egy álom volt, túl életszerű volt.
Még a fájdalmat is éreztem. - jegyezte meg Bonnie könnybe lábadt szemekkel.

- Már nem sokáig kell Klaus miatt aggódnunk, ha leszámolunk vele, akkor Stefan-t is vissza tudjuk téríteni a jó útra. - mondtam őszintén.
- De nem tudunk elbánni Klaus-al. - magyarázta komoly tekintettel Sanah.

- De igen! El tudunk bánni vele. Tegnap átmentem a Salvatore Villába, ahol ott volt két lány: Eysan és Olivia meg egy fiú: Seth.
Tudják hogyan lehet Klaus-al végezni. - meséltem lelkesen.

- Hogyan lehet? És ők honnan tudják a módját? - kíváncsiskodott Detty.
- Eysan és Seth a testvérei Klaus-nak, Olivia pedig egy lány akinek Klaus ölte meg a családját. Az én véremmel lehet megölni Klaus-t. - válaszoltam lassan.
- Bővebben? - hajolt közelebb Bonnie.

Mindent elmeséltem nekik amit mondott a három idegen(Eysan,Seth,Olivia). Elszántság tükröződött Sanah, Bonnie és Detty arcáról mikor összenéztek.
- Benne vagyunk! - mondták egyszerre majd nevetni kezdtünk...................

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=WbLoYVnh4sY

( Bonnie szemszöge )

Esős délután volt. Korán értem haza a suliból, fáradtan a kanapéra dőltem pihenni, de pár perc alatt elnyomott az álom.

- Elena! - szaladtam az említett után aki kétségbe esetten menekült az erdő közepén.
- Elena! - kiáltottam utánna megint, ezuttal meghalotta és megfordúlt.

- Bonnie! - rémült tekintettel mondta ki a nevem, majd megragadta a karom és ismét futásnak eredt, magával rángatva engem is.
- Mi a baj Elena? Mi elől futsz? - kérdeztem levegő után kapkodva.

- Megölte!.....Megölte! - motyogta egy pillanatra megállva majd ismét futott én pedig követtem.
- Ki ölt meg kit? - kérdeztem értetlenül, majd Elena elé álltam hogy megálljon végre.

- Damon-t!.....Stefan megölte Damon-t! - bökte ki a választ zilálva.
- Mi?- elkerekedett szemekkel néztem Elena-ra.

- Klaus megparancsolta Stefan-nak hogy ölje meg Damon-t, Stefan pedig megtette. Bonnie.......megtette!
Olyan gyűlölet égett a szemében amilyet még sosem láttam. - zokogott Elena.
- Elena! Meg kell nyugodnod. - próbáltam vígasztalni, de én magam sem tudtam lenyugodni.

Majd hirtelen elcsendesedett körülöttünk az erdő, és megjelent Klaus, oldalán Stefan-al és két idegen alakkal egy lányal és egy fiúval.
- Hát itt vagy Elena! Már aggódtunk érted! - mondta megjátszott kedvességgel Klaus.
- Nem bánthatjátok! - álltam Elena elé védelmezően.
- Úgy akarsz járni mint Damon? - kérdezte tőlem Stefan. - Ugye nem?

- Beth! Tudod a dolgod! - szólt Klaus az ismeretlen lány felé. Mire megmozdulhattam volna már nem is tudtam.
Tehát boszorkány - gondoltam magamban közben végig mérve Beth-t.

- Ray! Hozd Elena-t! - fordult a fiú felé, aki felkapta Elena-t és elindult vele.
 Klaus intett Ray-nek és Beth-nek hogy kövessék, tették is amit parancsolt.

Stefan nem követte őket, én még mindig mozdulatlanná dermedve álltam és figyeltem ahogy lassan közelít felém.
- Bonnie!...Bonnie!...Bonnie! - csóválta a fejét, és a következő pillanatban a kezével kitépte a szívem.......

- Neee! - kiáltottam, felébredve a rémálomból. Minden eggyes részlete tisztán lebegett a szemem előtt. Ahogy Ray elvitte Elena-t és ahogy...Stefan kitépte a szívem, még az érzésre is emlékeztem.
 Sokszor álmodtam már meg a "jövőt", azt ami történni fog. Aggodalom töltötte el a gondolataim.

- Mi van ha.........ez nem csak egy rémálom volt? Mi van ha ez a...végzetünk? - tettem fel magamnak a kérdést............

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=WyYfJELiCJA

( Stefan szemszöge )

- Beth! Halkítsd le a zenét! - ez inkább parancsként hangzott mint kérésnek.
- Nekem tetszik ez a szám! - ellenkezett.
- Beth! Halkítsd le! - parancsolt rá Klaus is.
- Oké! - sóhajtott majd kikapcsolta a rádiót. Már csak az autó halk berregése hallatszott ahogy szeltük az ország utat.

Már napok óta úton voltunk, de Klaus semmit nem mondott arról hogy még is hova megyünk.
Ez alatt a pár nap alatt tucatnyi embert öltünk meg, de egy csepp lelki furdalásom sem volt ez miatt. Élveztem a vér ízét a számban.
Vezetés közben is csak arra tudtam gondolni hogy mikor " ihatok " ismét.
- Itt kanyarodj be! - mondta Klaus kitaszítva a vágyakozó gondolataim közül.
Lekanyarodtam az elágazónál, a hosszú földes út végén egy ház állt a semmi közepén. Közelebb érve a házhoz leállítottam az autót, majd lassan kiszálltam Klaus és Beth után.

- Hol vagyunk? - kíváncsiskodott Beth.
- Menjünk be a házba! - mondta Klaus, válaszra sem méltatva Beth-t. De nem foglalkoztunk vele csak követtük egyenesen be a bereteszelt ablakú házba.

- Klaus, hol vagyunk? - kérdezte megint Beth, de most sem kapott választ. Klaus egyenesen az emelet felé vette az irányt mi pedig követtük.

Mikor felértünk az emeletre egy sötét szobába mentünk ahol egy fiú volt leláncolva.
- Ki ez? - kérdeztem Klaus-t.
- Ő Ray Sutton. Egy vérfarkas. - válaszolta.
- De miért van kikötve? - lépett közelebb Beth a leláncolt Ray-hez!
- Ne menj közelebb hozzá! - szólt rá Klaus erőteljes hangon.
- Miért? - riadt meg Beth, közben Ray a láncokat verte a földhöz, szabadulni próbált, sikertelenül.
- Mert vérfarkas és félig átalakult állapotban van, egy harapás és meghalsz! - közölte Klaus.
- De a te véred megmentene! - mosolygott Beth Klaus-ra.
- Igen! Ha adnék belőle! - mosolygott vissza rá Klaus gúnyosan.

- Na és mi lesz vele? Megölöd? - kérdeztem Ray-re mutatva, aki egyre vadabbul rángatta a láncokat.
- Nem! Nem ölöm meg, mert még szükségünk lesz rá! Beth, leveszi róla az átkot és magunkkal visszük. - közölte a tervét Klaus.
Bólintott egyet Beth-nek, aki egyből tette is a dolgát. Pár perc elteltével Ray lenyugodott, majd kiegyenesedve állt még mindig láncokra verve.

- Stefan! Vedd le róla a láncokat. - utasított Klaus, én pedig csináltam amit mondott. Leszedtem Ray-ről a láncokat és dobtam neki egy pár ruhát és cipőt
ami a sötét szoba egyik sarkában hevert. Miután felöltözött ki sétáltunk a házból.
Beszálltunk a kocsiba és immáron négyen folytattuk tovább a véget nem érőnek tűnő utunkat.........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=sEhy-RXkNo0

( Elena szemszöge )

Alig tudtam felfogni amit Eysan mondott. Az én vérem...már megint az én vérem. Hát sosm lesz már vége? - gondoltam magamban nyugtalanul.
- Kicsit bővebben? - Damon gúnyos hangú kérdése zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-  Elena vére által lett Klaus hibrid, vagy is csak az ő vérével lehet megölni. - válaszolt Olivia Damon-nak.
- A tőrt amivel az Ősi vámpírokat lehet megölni, hamu helyett Elena vérébe kell mártani és azzal kell Klaust szíven szúrni. - folytatta Eysan.

Kétségbe esett tekintettel néztem Damon-ra vigaszt várva, de az ő szemében is ugyan az a félelem csillant meg mint az enyémben.
- Tehát azért jöttetek hogy a véremet vegyétek? - kérdeztem halkan.

- Igen! - válaszolt egyszerűen és ridegen Seth.
- Azért ez nem fog  ilyen könnyen menni. - lépett közelebb hozzám Damon védelmezően.

- Ne nevettesd ki magad Damon! És ne játszd a nagymenő erős fickót. Mert velünk szemben nem vagy az. - mondta Olivia kemény hangon majd gúnyosan elmosolyodott.
- A hős szerelmes szerep nem áll jól. - gúnyolódott Seth.
- Elég! Ne legyetek gyerekesek. Fontos feladatunk van.  - szólt Eysan két társának.
- Igazad van! - hódolt be Eysan-nak Olivia majd Seth is.

- Nem kell aggódnod Elena...és neked sem Damon. Nem áll szándékunkban megölni senkit. Van módja hogy túl éld. - mondta kedvesen Eysan végig a szemembe nézve.
Ahogy az elmúlt percek történéseiből leszűrtem Eysan a főnök vagy is a vezető, ezért hozzá fordultam a kérdésemmel.
- Milyen módja? - kérdeztem meg végül.

- Klaus rituáléját is túl élted, ezt is túl tudod. Van egy boszorkány barátnőd és a húgod is az. Bonnie és Sanah ha jól értesültem. - válaszolta Eysan.
- De John meghalt azért hogy én éljek. És én nem akarom hogy más is úgy végezze miattam. - mondtam elgyötört hangon.
- Nem is kell úgy végeznie senkinek. - szólalt meg Olivia.
- Ti csak avassátok be a többieket is. Mindenkire szükség lesz, majd a részleteket megtudjátok ha itt az ideje. -  nézett Damon-ra és rám Seth.

- De........ - kezdtem el a mondandóm, de Eysan közbe vágott.
- Bízz bennünk Elena! Mi nem olyanok vagyunk mint Klaus! Mi nem gyalogolunk át senkin azért hogy elérjük a célunk! - mondta kedvesen Eysan.
- És ami még fontosabb, hogy sosem hazudnánk ilyen fontos dolgokról. - tette hozzá Olivia.

Nem tudom miért de bíztam bennük és hittem minden szavuknak.  Egyet bólintottam feléjük ezzel jelezve hogy számíthatnak rám...ránk és hogy én is számítok rájuk.
Majd mire megszólaltam volna már ott sem voltak. Vámpír módjára eltűntek!........

Folyt.Köv.

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=9tfGtXFB-Sw

 ( Elena szemszöge )

- Sziasztok! - léptem be a Salvatore Villa nappalijába, majd megakadt a tekintetem három idegenen.

- Ti kik vagytok? - kérdeztem kedvesen.

- Én Eysan vagyok, ő Olivia Stone és Seth Felton! - mutatkozott be mosolyogva a szőke lány.

- Seth és én Klaus és Elijah testvérei vagyunk. Olivia pedig egy bosszúra szomjas Klaus gyűlölő, mivel megölte a családját. - tette ezt is hozzá.

Bólintottam a másik két idegennek is és leültem az egyik fotelbe.
- Miért jöttetek? - kérdeztem komoly tekintettel.

- Klaus miatt jöttek! - hangzott el a válasz Damon szájából. - Meg akarják ölni.

- Így van! - bólintott Seth.

- Már csak Seth és én maradtunk a családunkból, Klaus mindenkit megölt.- mondta Eysan.

- És tudjuk hogy Stefan-t is magával vitte. Gondolom ti is készültök valamire Klaus ellen? - érdeklődött Olivia.

- Igen persze! Csak az a baj hogy halvány fogalmunk sincs hogy hol keressük őket és hogy hogyan számoljunk le Klaus-al. - szólalt meg Damon a tőle már megszokott gúnnyal a hangjában.

- Azt sajnos mi sem tudjuk hogy most hol van, de ha követjük a mostanában történt " fura " halálesetek helyszíneit akkor könnyedén a nyomukra bukkanunk.
Össze kell fognunk, mert csak együttes erővel tudjuk megölni Klaus-t.
Pontosabban Elena nélkül nem is tudjuk megölni! - jegyezte meg Seth.

- Ezt hogy érted? - tette fel a kérdést Damon, aminek a válasza engem is érdekelt.

- Nem fontos, majd idővel megtudjátok! - szólt közbe Eysan.

- Nem! Most akarjuk tudni! Vagy nem segítünk! - vágta rá Damon.

- Eysan azt mondta hogy majd idővel megtudjátok. - lépett egyet Seth, Damon felé. - Így is úgy is segítetek Stefan miatt. - tette hozzá.

- Damon! - szóltam rá halkan majd a három idegen szövetséges felé fordultam. - Benne vagyunk! Fogjunk össze! - mondtam őszintén.

- Mit titkoltok? Mire kell nektek Elena? - kérdezősködött megint Damon.

Seth ismét fenyegetően lépett egyet Damon felé.
- Seth! - szólt rá Eysan a testvérére. - Elmondjuk, ha ennyire tudni akarjátok. - fordult felém és a tekintete rajtam is maradt.

- Klaus-t csak egy módon tudjuk megölni. - kezdte el Olivia.

- Mivel? - sürgette őket Damon, miután Seth vissza állt régi helyére.

- Elena vérével! - bökte ki a választ pár perc hatás szünet után Eysan.

( Folyt.Köv. )